2016. május 14., szombat

11.rész Újabb problémák

Martina Stoessel
Mikor megláttam, az apámat hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Azt gondoltam magamban, biztos egy rossz álom, de sajnos nem volt az. Próbáltam kicsit összeszedni a gondolataimat.
- Elárulnád nekem, hogy mit keresel Barcelonában, ahelyett, hogy Rómában lennél?
- Hát az úgy volt, hogy Mechivel rossz buszra szálltunk, aztán kikötöttünk Mexikóban, Jorge befogadott magához, aztán Madridba mentünk, ott felszedtük Diegot, én Jorgeval összejöttem, aztán mentünk Barcelonába, Mechi megismerkedett Raul - al, Jorge pedig megkérte kezemet, te meg itt vagy - olyan gyorsan próbáltam elhadarni a mondandómat, amilyen gyorsan csak tudtam. Reméltem nem hallotta meg, amit az eljegyzésről mondtam.
- Mi a fenéről beszélsz te itt nekem? Hogy voltál képes igent mondani, egy embernek, akit csak most ismertél meg! Remélem tudod, hogy nem fogom engedni, hogy feleségül menj hozzá.
- Apa nézd, már nem vagyok ötéves kislány, akit folyton pátyolgatni kell. Önálló döntéseket hozok, amik hatással vannak a jövőmre nézve. Tudom, hogy nehéz ezt elfogadnod, de legalább próbáld meg.
- Mikor tanultál meg így beszélni?
- Jaj, apa ugyan már! Mindig így beszéltem, csak sosem figyeltél rám oda igazán.
- Nem számít. A lényeg az, hogy még fiatal vagy ehhez. Azt megengedem, hogy itt maradj, de azt már nem, hogy 19 évesen feleségül menj egy nálad jóval idősebb fiúhoz.
- Mi van ha azt mondom, hogy lefeküdtem vele? Akkor megváltozik a véleményed?
- Mit mondtál? - apa kicsit arrébb lökött, majd elkapta Jorgét és a falhoz nyomta.
- Uram kérem értse meg, hogy a lányával szeretjük egymást!
- Te csak ne magyarázz nekem, a szerelemről! Nem engedem, hogy bántani merd a lányomat megértetted? - Jorge bólintott egyet, mire apa elengedte, majd dühösen távozott is. Én bevallom, nagyon elszomorodtam. A könnyeim megállás nélkül potyogtak le a földre, Jorge pedig szorosan magához ölelt.
- Szerelmem ne aggódj, majd ő is meg fogja érteni. A lánya vagy és biztos nem akarja, hogy szenvedj.
- Te nem ismered az apámat. Ha valamit mond, akkor annak úgy is kell lennie és nincs ellenvetés.
- Ugyan már! Előbb vagy utóbb neki is rá kell majd jönnie, hogy nem leszel örökké az ő kicsi lánya, akit mindig meg fog védeni.
- Igazad van. Csak nagyon aggódom, hogy mi lesz most kettőnkkel.
- Együtt leszünk és továbbra is szeretjük majd egymást. Mert ha törik, ha szakad de a feleségem leszel, már egy hónap múlva.
- Nem sieted el ezt egy kicsit? - kérdeztem tőle és bevallom nagyon aggódtam. Persze nagyon szeretnék Jorge felesége lenni, de azért ez egy kicsit gyorsnak tűnik.
- Nem szeretnék egy percet sem elvesztegetni abból, ami ránk fog várni. Most pedig menjünk lefeküdni, mert elég volt a bulizásból - én bólintottam egyet, majd felmentünk a szobánkba. Még mindig nagyon aggódom amiatt amit apa mondott nekem.
*Másnap*
Másnap reggel, már egy kicsit megnyugodtam. Próbáltam meggyőzni magamat arról, amit Jorge mondott nekem, de nem igazán ment. Mivel Jorgét már sehol sem találtam, azért felkeltem és felöltöztem. Egy virágmintás ruhát vettem fel, rózsaszín kabáttal és csizmával. Eléggé fáradt voltam, ami a tegnapi napnak tudható be. Ásítottam egyet, majd gyorsan kifésültem a hajamat és lementem a többiekhez, a hotel étkezőjébe. Ma még itt vagyunk Barcelonában, de holnap indulunk is tovább. Az új állomás Sevilla lesz. Egyedül, csak Mechit láttam hasonló állapotban mint én, ezért oda mentem hozzá. Mechi most is kitett magáért, hiszen hiába a karikás szemek, és a kissé kócos haj, a ruhája még így is tökéletes volt. Egy szimpla szürke póló volt rajta, meg szürke csíkos szoknya és magassarkú.
- Látom nem csak én nem aludtam az éjjel! - köszöntem és leültem mellé.
- Egész éjjel töprengtem. Szeretem még Damient, de most, hogy felbukkant ez a Raul gyerek, nem tudom kiverni a fejemből. Még virágot is küldött nekem, az a nyálgép és tudod mit? Én még örültem is neki. Nem értem magamat mostanság.
- Nem lehet, hogy tetszik Raul? - kérdeztem és töltöttem magamnak egy bögre kávét.
-Nem tudom Tini, én már semmit sem tudok - nyöszörgött és a tenyerébe temette az arcát.
- Mechi, rám bármikor számíthatsz remélem ezt te is tudod. Meg fog oldódni minden higgy csak nekem.
- Talán igazad lehet. Nekem most mennem kell, mert még rendbe kell hozzam magamat. Túl sokat gondolkoztam tegnap - én bólintottam egyet, mire ő felállt és ott hagyott engem egyedül. Nagyon úgy tűnik, ma mindenki kerülni akar engem. Persze a tegnapi buli után érthető, ha mindenki ki van merülve és nem ér rá velem beszélgetni. Próbáltam magamba erőltetni egy szelet pirítóst, de nem igazán ment. Láttam amint Jorge is megérkezik, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.
- Szerelmem nagyon rossz bőrben vagy. Nem akarsz egy kicsit pihenni? - kérdezte és megsimogatta a karomat.
- Hol voltál Jorge? Kerestelek, de nem találtalak meg
- Csak volt néhány elintézni valóm. Te biztosan jól vagy? Ne hívjak inkább egy orvost?
- Árulj el nekem valamit. Mi a fene történik veled? Mostanában ingerült vagy, fájdalmaid vannak.
- Azt sajnos nem mondhatom el neked - leszegte a fejét, nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomról.
- Akkor inkább így mondom: Vagy el mondod mit titkolsz előlem, vagy felejts el engem örökre.
- Nem tehetem. Ha megtudnád nem maradnál mellettem és ezt nem akarom.
- Tudod mit? Inkább felejts el engem örökre! - mondtam, majd szomorúan elsétáltam. Én ezt egyszerűen nem értem. Mi a fene van vele? Mit titkolhat előlem? Mindegy is nem akarok többet sírni miatta, mert nem érdemli meg. Úgy döntöttem elmegyek, hogy kiszellőztethessem a fejemet.
Lodovica Comello
A mai nap, nem is kezdődhetett volna jobban. Bár azt el kell ismernem, hogy a csapat egyik fele, eléggé szét volt esve. Szegény Tinit nagyon sajnálom apukája miatt. Én viszont nagyon fel vagyok dobva, mert Diego meghívott engem piknikezni a parkba. Gyorsan megigazítottam a hajamat, felkaptam a táskámat és már indultam is. Fogtam egy taxit, ami egyenest a parkba vitt engem. Diego már ott várt rám, kezében egy csokor vörös rózsával.
- Lodo köszönöm, hogy eljöttél.
- Ugyan már, ha nem lennénk együtt sem utasítottam volna vissza a meghívásodat.
- Örülök, hogy ilyen boldog vagy mellettem. Ugyanakkor aggódok a húgomért. German mindig nagyon határozott, ha róla van szó és nem tűr ellenvetést.
- Szerelmem most ne foglalkozzunk ezzel. Csak élvezzük ki, hogy kettesben lehetünk - súgtam a fülébe, mire ő magához húzott és megcsókolt. Én viszonoztam, majd percekkel később, már a földön folytattuk a csókolózást. Igaz, még nem jött el az ideje, hogy a testemet is neki adjam, de idővel majd ez is meg fog történni. Most csak élvezni szeretném, hogy mellette lehetek és enyém a szerelme.
- Olyan boldog vagyok veled Lodovica, hogy azt el sem tudom mondani.
- Én is az vagyok, és az is maradok, ameddig mi ketten együtt leszünk.
- Ne aggódj. Te meg én együtt maradunk és senki sem választhat el minket egymástól - én gyengéden végigsimítottam a kezemet az arcán és egy csókot nyomtam a szájára. Mindig ilyen boldog akarok maradni. Most és mindörökké, mert ameddig mellettem van, semmi rossz nem történhet
Martina Stoessel.
Nagyon jól esett, hogy sétálhattam egyet a friss levegőn. Sok mindent át kellett gondolnom. Ott volt az apám és Jorge, meg ez az egész utazás. Igaza volt apának. nem kellett volna igent mondanom, a Római útra. De azt nem bántam meg, hogy szereztem új barátokat és megismertem Jorgét, mert számomra sokkal fontosabb, mint azt hinné. A parkban lévő virágágyás felé sétáltam, mikor ismerős hangokat hallottam meg. Az apám és Jorge beszélgettek.
- Uram el kell mondanom az igazat, hogy miért veszem ilyen hamar el Martinat.
- Erre én is kíváncsi lennék, szóval hallgatlak.
- Az ok amiért ilyen hamar akarom elvenni, hogy már csak egy évig lehetek mellette.
- Tehát nem szereted őt? Azt mondod, csak egy évig akarsz vele lenni, hogy utána eldobhasd?
- Nem ilyen egyszerű a helyzet. Néhány hónapja tudtam meg, hogy rákom van. Az orvosok azt mondták, hogy legalább egy évem van még hátra az életemből. Ezt az évet, pedig szeretném arra használni, hogy boldoggá tegyem a lányát.
- Sajnálom, én erről nem tudtam. Biztos nincs más megoldás? Nem lehet valami kezeléssel megakadályozni?
- Én nem hiszek ezekben a dolgokban. Volt egy számomra nagyon kedves személy, rajta sem segített semmilyen kezelés. Nem szeretném, ha Martina ebből bármit is megtudna.
- Ne aggódj, nem fog semmiről sem tudni. Természetesen áldásomat adom a kapcsolatotokra. Remélem tényleg boldoggá fogod tenni a lányomat.
- Ígérem uram, hogy így lesz! - a szívem teljesen összeszorult. Csak álltam ott kővé meredve, miközben a könnyeim megállás nélkül folytak végig az arcomon. Nem lehet igaz, hogy elveszítsem Jorgét. Ha nem a saját szájából hallottam volna az igazságot, nem hittem volna el. Borzasztóan megbántam már, hogy annyit faggattam. Tudom, hogy nem lehetett könnyű előttem eltitkolni a dolgot. Gyötört engem a bűntudat. Szeretném, ha Jorge napjai velem tényleg felejthetetlenek lennének. Viszont nem szeretném, ha rájönne, hogy tudok a dologról, inkább nem szólok róla semmit, csak, hogy megkönnyítsem a helyzetét. Meg vártam, amíg apa elment, én pedig úgy tettem, mintha épp akkor jártam volna ott. Sajnos a sírásom nem maradt abba, így vörös szemekkel, szaladtam oda hozzá.
- Tini mi a baj? - kérdezte aggódó arccal. 
- Sajnálom, amiért veszekedtem veled. Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett és nem akarlak sohasem elveszíteni téged. 
- Én sem téged. Nagyon szeretlek és talán jobb, ha meg tudod az igazat.
- Ne. Ha annyira rossz, inkább nem akarom hallani. csak ölelj át engem jó szorosan és sose engedj el engem - erre ő olyan szorosan ölelt magához, ahogyan még sohasem. Nem tudtam, hogy boldog vagyok e vagy inkább szomorú. Az egyetlen amit tudtam, hogy Jorge az életem egyetlen szerelme.

2016. április 27., szerda

10.rész Titok hátán titok

Jorge Blanco
Igen. Amit Facu mondott az a színtiszta igazság. csak egy hónapja derült ki, mikor a lábam és a karom kezdett egyre jobban fájni. Kiderült, hogy a csontomban van a rák. nem rossz mi? Eddig soha bele se mertem gondolni, hogy ilyen megtörténhet velem, erre tessék. Az orvos azt mondta, hogy kezelés nélkül, legfeljebb egy évem marad hátra. Közben persze borzasztó fájdalmaim is lesznek. De nem érdekel ez az egész, csak az, hogy minél előbb meg legyen az esküvőnk Martinaval. nem akarom, hogy még megtudja az igazat, különben nem marad mellettem.
- Facu nézd nem mondhatom még el neki ezt az egészet, mert nem értené meg.
- Már hogy ne értené. Ha szeret téged azután is melletted fog maradni.
- Nem érted, hogy nem fogom kezeltetni magamat? Melanie sem bírta a kezeléseket, és nem is segített rajta semmit. Sőt, csak rosszabb lett az állapota mint volt.
- Igen de Melanie már haldoklott, rajta már nem lehetett volna segíteni ezt te is pontosan tudod. Nem akarom, hogy becsapd Tinit, mert nem érdemli meg.
- Nem csapom be őt. Te ezt úgyse fogod megérteni. Ameddig ő boldog, addig minden a legnagyobb rendben. Szóval felejtsd el, hogy tudod ezt.
- Nem fogom elfelejteni. Jorge ultimátumot adok. Egy hetet kapsz, hogy elmond Tininek az igazat. Ha nem teszed meg, majd én elmondom neki.
- Ha a barátom vagy, akkor nem szólsz bele a döntéseimbe. Én döntöttem így, ezt neked el kell fogadnod. Ha továbbra is bele akarsz szólni az életembe, akkor félek nem lehetünk többet barátok - sarkon fordultam, majd a szobám felé indultam. Bármennyire is igaza van Facunak, akkor se mondok Tininek semmit sem. Mikor bementem, láttam, hogy Tini már mélyen alszik, ezért nem akartam felébreszteni. Befeküdtem mellé az ágyba és engem is elfogott az álom. Nem tudom meddig leszek képes eltitkolni ezt előle.
Martina Stoessel.
Másnap boldogan ébredtem fel. A tudat, hogy hamarosan Jorge felesége lehetek boldoggá tesz engem. Bár még senki sem tud erről az egészről. Félek ha apa meg Diego megtudják, azok ketten ki fogják szegény Jorgét csinálni, még az esküvő előtt. De engem kicsit sem érdekel, mert meg fogom őt védeni. Miután felkeltem, felöltöztem, megcsináltam a hajamat és kimentem a többiekhez, akik épp a hotel teraszán reggeliztek.
- Sziasztok! - köszöntem nekik, majd leültem.
- Jó reggelt Tini hogy vagy? - kérdezte Lodo fülig érő mosollyal az arcán.
- Jól köszi, úgy tűnik, hogy te is jól vagy. Csak nem a bátyámmal történt valami? - erre, ő csak sírva kirohant az erkélyről. Én semmit sem értettem, mire Cande vázolta a helyzetet.
- A bátyád egy tahó, jól megbántotta Lodot, csak azért, mert Lodo segíteni akart neki, hogy újra énekelhessen.
- Majd én beszélek vele. Srácok szeretnék bejelenteni valamit. Jorge megkérte a kezemet, és én igent mondtam neki - A srácoknak a szája is tátva maradt. Bevallom nem erre a reakcióra számítottam.
- Álljunk meg egy pillanatra. Szerintem megint hallucinálok. Mintha Tini azt mondta volna az előbb, hogy hozzá fog menni Blanco - hoz - Mechi vadul pislogni kezdett.
- Nem kedves barátnőm, nem csak álmodsz én tényleg férjhez fogok menni. Szóval ideje lesz venni neked egy koszorúslány ruhát - nevettem és átkaroltam a barátnőmet. A többiek is mind velem nevettek, Mechi pedig bosszúsan tette karba a kezét. Miután megreggeliztünk, úgy döntöttem ebszélek Diegoval, hogy felvilágosítsam arról, néha mennyire önző tud lenni. A hotel előtt meg is találtam, épp egy új dalon dolgozott. Kicsit közelebb mentem hozzá, hogy halhassam.
Mióta megláttalak téged,
azóta minden más.
Mert a szíved mindig bennem fog élni.
Mióta megláttalak Téged tudtam,
hogy nekem te voltál egyedül.
Az életem, az aki te vagy
és veled akarom mindezt átélni
mióta megláttalak téged.
- Nagyon klassz dal. Csak nem új? - kérdeztem tőle és leültem mellé.
- De igen új dal. Igazából Lodo ihlette meg, szóval nem lesz nehéz befejezni.
- Ugye tudod, hogy mennyire megbántottad? Ő csak segíteni akart neked, de te meg sem akartad őt hallgatni. Szóval a legjobb az lenne, ha ezt az egészet szépen megbeszélnétek.
- Látni sem akar engem. valahányszor, a közelébe mennék, ő elfut és nem hagyja, hogy bocsánatot kérjek.
- Ugyan már. A szerelem ilyen. ha az ember szerelmes, akkor néha kicsit bizonytalan az elején, szóval neked kell meggyőznöd, hogy folytassátok a kapcsolatotokat.
- Köszi húgi. Egyébként gratulálok az esküvődhöz!
- Te meg honnan tudsz erről? Ha Mechi - től, akkor tudod, hogy imád kitalálni totál valótlan dolgokat.
- Jorge elmondta. Hidd el engem nem zavar. Az apukáddal, már más lesz a helyzet, de majd beszélsz vele, és minden megoldódik. De most már megyek, és beszélek végre Lodoval. Köszi a tanácsot - adott egy puszit az arcomra, és már el is indult, hogy megkeresse Lodot.
Diego Domínguez
Az egész szállodát felkutattam Lodovica - ért, de sehol sem találtam meg. Szerintem csak bujkál előlem, pedig semmi oka sincs rá. már nagyon megbántam amit tettem és nagyon szeretném megbeszélni vele a dolgokat. Már kezdtem feladni, mikor az egyik növény mögött, megláttam, az egyik fekete hajtincsét, így nem volt nehéz kitalálnom, hol bujkál. Mikor észrevett engem, próbált elfutni, de én megállítottam.
- Lodovica várj egy kicsit! - kiáltottam, mire ő megfordult és a tekintetét a földre szegezte. mintha valami rosszat követett volna el, és most próbál bűnhődni érte.
- Diego tudom, hogy haragszol rám, de én csak azért tettem, mert fontos vagy nekem, csak segíteni akartam, nem pedig megbántani téged.
- Lodo hagyj engem szóhoz jutni kérlek!
- De ne haragudj, én nem akartam. Csak azért tettem, hogy újra énekelhess - észrevettem, hogy egy könnycsepp hull le a földre, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
- Az isten szerelmére, már hogyan tudnék rád haragudni bármi miatt is. te vagy az a nő aki le akarom élni az életemet. Most először vagyok igazán szerelmes, és ezt semmiért sem dobnám el. Ha tudnád menyire boldog vagyok veled! - láttam, hogy a szemei már vörösek, és az egész arca tele volt könnyekkel. Szorosan bújt oda hozzám, én pedig még szorosabban öleltem át.
- Még soha senki nem mondott nekem ilyen szépet. Ha tudnád mennyit jelent ez nekem.
- Egyet jól jegyezz meg: Nem számít mi történik, nem számít ha távol is leszünk, majd egymástól, mert te vagy az a lány aki rabul ejtette a szívemet. 
- Köszönöm Diego, és nem akarok távol lenni tőled, mert az nagyon fájna. Amit mondtál az nagyon sokat jelent nekem. Igen rabul ejtettem a szívemet, és egyesítettem az enyémmel, szóval ketten egy szíven osztozunk, ami csakis egymásért dobog - én rámosolyogtam, majd megcsókoltam őt. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos lány van mellettem, és soha nem akarom elveszíteni
Martina Stoessel
Remélem Diego és Lodo ki fognak békülni. Elkezdtem írni egy új dalt, amit lassan be is fejezek. Remélem meg tudom, majd mutatni a srácoknak a dalt.
- Hagy van a világ legszebb menyasszonya? - kérdezte Jorge, és hátulról átölelt.
- Egész jól. na és mond csak, te hol jártál eddig?
- Igazából, a srácokkal úgy döntöttünk, hogy szervezzünk egy kis bulit csak nekünk, hogy megünnepeljük az eljegyzésünket.
- Értem, de szerintem Mechi nem fog ebbe belemenni.
- Szerintem vele nem lesz gond, épp valami mással van elfoglalva - kinéztem, a medencék felé és Mechi, épp el volt veszve, egy barna hajú fiú szemében. Kicsit közelebb mentem hozzájuk.
- Szóval azt mondod, hogy a neved Raul?
- Igen Raul Salzedo a nevem, és eredetileg táncos vagyok. Jorge kért meg, hogy segítsek neki, így kerültem ide. De nem gondoltam volna, hogy máris egy csinos lányba ütközök, mint amilyen te vagy.
- Hát persze, hiszen mindenki tudja, hogy milyen csodás vagyok,d e nekem mennem kell Saul, vagy Raul bárhogy is hívnak - Mechi megrázta előtte a haját, és már távozott is. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a fiút látni fogjuk még.
- Nem akarod ezt elénekelni? - kérdezte Jorge és a kottámra pillantott.
- Még nincsen készen, szóval inkább nem próbálkoznék meg vele. Majd talán máskor.
- Én viszont most akarom hallani, szóval láss neki - szólt a többieknek, engem pedig feltuszkolt a színpadra. Én vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem a dalba.
A láng a szemedben újjá született
Mindenki látni fogja amikor ég
Egy hang ha hiszel abban amit csinálsz
Ne hagyd abba ne hagyd abba 
Nem nem soha ne add fel
Amit a hang fog teljesíteni 
Bízz magadban, és akkor sikerülni fog
 Mindig  ragyogni fogsz
Mindig  ragyogni fogsz

Miután befejeztem a dalt, mindenki tapsolni kezdett. Ezt jó jelnek vettem. Remélem minél előbb sikerül az egész dalt befejeznem. Mivel este volt a buli, úgy döntöttem előtte lezuhanyzok, és felveszem a pizsamámat. Jorge azt mondta, a rám való tekintettel, mivel én kiskorú vagyok, ezért tart pizsama bulit. Igazából nem is bánom. Láttam, hogy Jorge már készülődik, amikor azonban meglátott engem, az arca komor lett.
- Tini el kell mondanom neked valamit! - kezdte volna el, de erre összecsuklottak a lábai, és a földre esett. Láttam, hogy valami nincs rendben, mert fogta a lábát, és a szeméből könnyek szöktek ki. Én csak álltam ott tehetetlenül, amíg végre kinyögtem az egyetlen értelmes mondatot:
- Jorge mi történik veled?
- Semmi, csak ma nem vagyok jó formában - próbált felállni, de a lábai nem engedelmeskedtek neki.
- Szerintem neked pihenésre van szükséged, a bulit majd megtartjuk máskor.
- Nem hagylak téged cserben, szóval ha lennél olyan kedves és segítenél, akkor fel is tudnék állni - felém nyújtotta a kezét, én pedig felhúztam őt a földről. Nem értettem az előbbi jelenetet. Azt meg végképp nem, hogy miért kell elhallgatni előttem azt, hogy miért esett össze. Inkább felvettem a pizsamámat, majd lementem a lányokhoz. Lodo épp a bátyámmal ölelkezett, először hozzájuk fordultam.
- Nagyon boldog vagyok, amiért ti ketten kibékültetek.
- Nem tudott volna sokáig megszökni előlem, mert úgyis megtaláltam volna - nevetett Diego és egy puszit nyomott a barátnője arcára. Lodo teljesen elvörösödött, látszott rajta mennyire zavarban volt. A buli nagyon jól kezdődött. A srácok zenéltek, pizzát ettünk, és felelsz vagy merszt játszottunk. Azonban este tíz óra körül, hangos morajra lettünk figyelmesek, majd az ajtón legalább 100 sikoltozó tinilány tört előre. Mivel mindegyik egyszerre beszélt, nem tudtuk kiszűrni, hogy mi történhetett.
- Alba tett a twitterre egy képet, hogy itt buliztok és Jorge is itt van - kiabált, az egyik lány, mire én mérgesen Alba felé néztem.
- Hoppá talán ezt nem kellett volna - a nagy ricsajra Jorge is lejött, akit felküldtem, hogy aludhasson egy kicsit.
- Mi a fene folyik itt, és honnan jöttek ide ezek a lányok? - kiabált rám.
- Alba kitett egy képet a twittere, amiben leírta, hogy hol van a buli, szóval vele kiabálj ne pedig velem.
- Ne haragudj szerelmem, nem akartam kiabálni veled, csak egyszerűen hangos a zene.
- Martina Alejandra Stoessel!!! - Ezer közül is felismertem a hang tulajdonosát.
- Apa, te mit keresel itt? - na most vagyunk csak igazán bajban.

2016. április 24., vasárnap

9.rész Barcelonai meglepetések

Martina Stoessel
Végre kimondhatom, hogy boldog vagyok! Jorge tegnap bebizonyította, hogy úgy szeret engem mint én tő. Azt az éjszakát sosem fogom elfelejteni. Sajnos, nem aludhatunk sokáig, mert Barcelonába utazunk, ami Jorge következő turné állomása. Már nagyon izgatott vagyok, hiszen most hallom majd először koncerten énekelni őt. Már nem a barátjaként leszek ott, hiszen hivatalosan is Jorge Blanco barátnője lettem. Jorge is boldog, ami örömmel tölt el. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mit vegyek fel. Végül, egy rózsaszín pólót, egy virág mintás rövid nadrágot, és egy rózsaszín tornacipőt vettem fel. Felfogtam a hajamat és úgy vártam Jorgét, aki éppen zuhanyozott. Bevallom kedvem lett volna vele menni, de azért nem akartam semmit sem elsietni, hiszen csak most jöttünk össze. 
- Tinita nem hoznád be a ruhámat? - kiabálta a mosdóból.
- Ugye van törölközővel el vagy takarva, különben eszem ágában sincs bemenni.
- Nyugi van rajta törölköző! - felkaptam az ágy szélére félrerakott ruháját, majd hátrafelé lépkedve sikerült beérnem a fürdőbe. A kezébe nyomtam a ruhát, majd sietősen ott is hagytam. Muszáj volt közölnöm Mechivel, hogy mi történt tegnap. Ő már nagyban a reggelinél járt. Egy sötét rózsaszín ruhában volt, hozzá illő magas sarkúval és fekete fehér kockás blézerben. Pazar látványt nyújtott.
- Irigylem a stílusodat Lambre! - ültem le mellé és a kezembe vettem egy szelet pirítóst.
- Mint mindenki más. De miért vagy ennyire boldog?
- Találd ki, hogy ki lett Jorge Blanco barátnője?
- Ugye nem? Te komolyan összejöttél azzal a tetűvel? Azok után ahogy tegnap viselkedett veled?
- Tegnap bevallotta, hogy szeret és nem fog engem soha kiengedni a karjai közül. El tudod ezt hinni Mechi? Már nem egy álomvilágban élek, ez már a valóság. Jorge Blanco a pasim! Egyébként hol vannak a többiek? Lassan indulnunk kellene.
- Alba Candeval, meg Facundoval próbálják megjavítani a zárat, amit tönkretettek, a bátyád Lodoval tölti az ideje minden percét, ami kicsit beteges, Damien pedig azzal az ostoba Macarenaval flörtöl - csapott egyet az asztalra, akkorát, hogy az egyik pirítós lerepült az asztalról egyenesen a földre.
- Szerintem kicsit óvatosabban a kezeddel, különben nem lesz mit reggeliznünk - nevettem és a szemeimmel elkezdtem keresni Jorgét. Szerencsére megtaláltam, épp a telefonját ütögette.
- Óvatosan a végén még tönkreteszed - sétáltam oda hozzá, és hátulról átöleltem.
- Nem tudom elérni az ügynökömet, szóval gázban vagyok. Egyébként meg, tényleg annyira sietős volt távozni a szobából, vagy csak megijedtél, hogy megint meztelenül kell láss engem?
- Hát izé én csak tudod, hogy - alig bírtam egy értelmes szót kinyögni, az arcom meg olyan vörös lett mint a paradicsom. Hiába ez a Jorge Blanco hatás.
- Hé nyugi csak vicceltem. Egyébként bocs, hogy tegnap lemondtam a mozit, csak nagyon ideges voltam. De ma kárpótolni akarlak, szóval Barcelonában lesz egy kis meglepetésem csak neked.
- Ez tetszik, és miféle meglepetésről van szó?
- Ha elmondanám, akkor már nem lenne az. Inkább menjünk, mert a végén még itt hagynak minket - összekulcsolta a kezemet a sajátjával és úgy mentünk a többiekhez.
 - Nézzenek oda új páros született? - kérdezte Facu és lepacsizott Jorgéval.
- Ki engedte meg neked, hogy a húgommal járj? - kérdezte mérgesen Diego, de Lodo leállította.
- Hé te se kértél engedélyt, hogy velem jár, szóval nyugi van morgó - nevetett és egy puszit nyomott a bátyám arcára. Bezzeg ettől már rögtön elfelejtette, hogy létezem és ezután már csak Lodora koncentrált. Miután mindenki megérkezett, beszálltunk a buszba és indultunk tovább. Én természetesen Jorge mellett ültem, és próbáltam őt a meglepetésemről faggatni.
- Na áruld már el mire készülsz. Nagyon kíváncsivá tettél engem.
- Már mondtam, hogy meglepetés. Remélem tisztában van a fogalmával Stoessel kisasszony, vagys Blanco asszony.
- Tessék? - azt mondtad nekem Blanco asszony?
- Vagyis, hogy majd egyszer talán az leszel - nagyon zavarban volt. Nem értettem, miért szólított engem Blanco asszonynak, de bevallom, hogy jól esett. Most sokkal hamarabb megérkeztünk, mint azt vártuk. A szálloda, is sokkal nagyobb volt. Mint egy kisebb palota. Mindenki a párjával kapott szobát, ezért Mechi kénytelen volt Candeval aludni, mivel Jorge foglalt le nekünk egy szobát. Már alig vártam, a ma estét nem is bírtam kivárni. A lányokkal úgy döntöttünk, előtte elmegyünk vásárolni is. Mechi és Maca, azonban az egész út során vitáztak. Hiába, Mechi még nincs túl Damienen, amit Maca is kiszúrt, és ez egyáltalán nem tetszik neki. Remélem megbékélnek egymással, és nem lesz közöttük sokáig vita. Az utunkról, persze néhány képet is készítettünk.
@TiniStoessel: Legjobb barátnőmmel@MechiLambre
@MechiLambre: Kis szépség@LodoComello
Nagyon szuper volt a csajokkal a vásárlás. Boldog voltam, de még mindig furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mit tartogat számomra Jorge. Azt már tudom, ha akar nagyon meg tud engem lepni, ezt tegnap be is bizonyította nekem. A vásárlással töltött órák, nagyon hamar elteltek. Cande felajánlotta, hogy menjünk karaokézni, de mivel nekem randim volt, ezért muszáj volt visszautasítanom. A lányok megértették, hogy nem várakoztathatom meg Jorgét, szóval elengedtek. Én sietősen visszamentem a szállodába, hogy időben elkészülhessek. Felfogtam a hajamat, felvettem egy mályvaszínű felsőt, színben passzoló nadrágot és magassarkút. Felvettem az anyukámtól kapott láncomat és a táskámat, majd a szálloda előtt vártam Jorgéra.
- Nahát milyen csinos valaki! - mikor megfordultam, megláttam,. ahogy Jorge áll velem szemben. Igaz kicsit túlságosan is ki volt öltözve. Öltöny, ing stb.
- Te is nagyon jól nézel ki. Többször kéne így öltözködnöd.
- Akkor mehetünk? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét. Én belekaroltam és már indultunk is. Először egy étterembe vitt el. Megkóstoltuk, a tipikus spanyol ételeket, és még hegedűs kíséretünk is volt. Minden annyira csodás volt. Ez után sétálni mentünk a tengerpartra, ahol észrevettem, hogy Jorge kezd egyre feszültebb lenni.
- Minden rendben van? - kérdeztem és kicsit jobban kapaszkodtam a karjába.
- Persze miből gondolod, hogy nem?
- Abból, hogy lever a víz. csak nem izgulsz valami miatt? Köze van a meglepetésemhez?
- Igen egy kicsit köze van hozzá, de ne aggódj nem fogok összeesni, ennyivel nem úszod meg - olyan csodálatos dolog vele lenni. Tudni, hogy a szíve az enyém és senki másé. Örökké ebben a pillanatban akartam élni. A nap már kezdett lenyugodni, egy picit a szél is feltámadt, de szerencsére ez sem rontotta el a randinkat.
- Na jó most jött el az a rész, amikor be kell csuknod a szemedet.
- Mégis minek csukjam be?
- Mert ha nem, akkor nem kapod meg a meglepetésedet drágám - nevetett, mire én olyan gyorsan hunytam be a szememet, amilyen gyorsan csak tudtam. Jorge megfogta a vállaimat és úgy vezetett engem. Kicsit paráztam, hogy miféle meglepetést talált ki nekem.
- Most már kinyithatod a szemedet! - én lassan kinyitottam őket, majd a legcsodásabb látvány tárult elém. A homokra rózsaszirmok voltak szórva, amik szív alakot formáztak, gyertyák világították meg az egész partot. Olyan volt, mint egy igazi tündérmesében. Teljesen elállt a lélegzetem.
- Na tetszik? - kérdezte tőlem és maga felé fordított.
- Igen nagyon, csodálatos meglepetés.
- Ez még nem a meglepetés, csak a hangulathoz kellett - biggyesztette le a száját, mire én egy mire készülsz pillantást vetettem rá. Most már tényleg nem tudom, hogy mire készülhet.
- Akkor mégis mit találtál ki Jorge? Bevallom már nem értek semmit sem.
- Tudod, kicsit izgultam hiszen még csak tegnap jöttünk össze, de ezzel nem várhattam tovább
- Mégis mivel nem várhattál? - kérdeztem, mire Jorge letérdelt elém. A szívem kihagyott pár ütemet és bevillant a buszon elejtett Blanco asszony megjegyzése. Belenyúlt az öltönyének a zsebébe, és előhúzott, egy apró vörös dobozkát. Felnyitotta, és megláttam egy csodaszép gyémánt gyűrűt. Teljesen elállt a lélegzetem, ha most kellett volna meghalnom örömmel tettem volna.
- Martina Stoessel lennél a feleségem? - kérdezte, a szemeimbe pedig könnyek szöktek.
- Igen Jorge persze, hogy leszek a feleséged! - felhúztam a földről, és megöleltem. A könnyeim, már folytak le az arcomról, és hevesebben vettem a levegőt. Szavakkal nem tudtam volna elmondani mennyire boldog voltam. Én voltam a legboldogabb lány az egész világon. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
- Boldog vagyok, hogy igent mondtál annak ellenére, hogy csak egy napja vagyunk egy pár.
- Igent mondtam, mert szeretlek és mert veled akarom leélni az életemet Jorge Blanco. Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna.
- Mi lenne, ha visszamennénk a szállodába? Kezd itt hűvös lenni és nem akarom, hogy megfázz - én bólintottam egyet, majd lassan hazasétáltunk. Olyan boldog voltam, mint még soha.
Jorge Blanco.
Meg volt az okom arra, miért most tettem meg ezt a lépést. Igaz ezt rajtam kívül csak Facu tudja és senki más. Nem szeretném, ha ez a hír Tini fülébe jut, az egy életre összetöri.
- Miért kellett ezt tenned vele Jorge? - kérdezte Facu a hátam mögött, én pedig megfordultam.
- Ez az egyetlen amit tehettem, hogy boldognak lássam.
- Igen és abba belegondoltál mi lesz ha megtudja?
- El fogom neki mondani, amikor itt lesz az ideje. Addig had legyen boldog.
- Na és az esküvő után akarod közölni vele, hogy rákos vagy és nem akarod kezeltetni magadat?
Folytatjuk

2016. április 23., szombat

8. Jól elszúrtad Blanco ( Jorge szemszöge)

Jorge Blanco
A tegnapi után végre eldöntöttem, hogy kerül amibe kerül, de megbeszélem vele az érzéseimet. Tudom, hogy nem lehetünk barátok úgy, hogy én jóval többet érzek iránta. Mégis nagyon bizonytalan vagyok azt illetően, vajon tényleg ez e a helyes. Úgy döntöttem elhívom őt moziba, hogy kiderüljön mennyire működne a kapcsolatunk egy párként. Épp a hallban voltunk, ahol Tini Mechivel reggelizett.
- Szia Tini beszélhetnénk négyszemközt?
- Miről akarsz beszélni velem Jorge? Nincs miről beszélnünk egymással.
- Ez most vészhelyzet gyere velem - elkaptam a kezét, és elkezdtem vele futni, egészen a férfi mosdóig.
- Mit akarsz mondani Jorge? - mélyen a szemembe nézett, én pedig azt hittem kőszoborrá dermedek.
- Gyere velem moziba - válaszoltam halál komoly arccal, mire Tini teljesen lefagyott. Kicsit megráztam, hogy felébredjen.
- Ezt komolyan mondod? Azt akarod, hogy menjek veled moziba?
- Ezt mondtam nem? Ha zavar csak mond azt, és nem kérdezlek meg többet.
- Szívesen elmegyek veled. Csak adj egy órát, mire elkészülők és mehetünk.
- Akkor egy óra múlva a mozinál találkozunk - bólintottam egyet és visszamentem a szobámba. El kellett döntenem, hogy mit veszek fel. Oké ez nagyon csajos dolog, de muszáj jól kinéznem, hiszen lehet ez lesz a pillanat, amikor újra lesz miért élnem. Felvettem egy inget e fölé egy mellényt meg egy farmert, és elkezdtem a hajammal foglalkozni. Ám ekkor belém hasított a valóság: Épp készülök megszegni az ígéretemet. Mielőtt a barátnőm Melanie meghalt megígértem neki, hogy soha nem fogok többet mást szeretni. Azzal, hogy Tinit moziba viszem elárulom az emlékét. Teljesen összezavarodtam. Bármennyire is szerettem volna elmenni Tinivel és szórakozni egyet, még sem tehettem meg. Túlságosan köt engem az ígéretem. Vettem egy mély levegőt, majd írtam neki egy üzenetet. Tudom, hogy ez volt az utolsó lehetőségem. Tudom azt is, hogy ezek után gyűlölni fog, méghozzá joggal. De neki is meg kell értenie, hogy amit teszek csak szerelemből tettem.
Martina Stoessel.
Kiöltözve vártam Jorgéra. A hajamat felkontyoztam, tettem magamra egy kis sminket, és egy fehér ruhában vártam rá a mozi előtt, ahogy kérte. Annyira izgatott voltam. Ki tudja lehet, hogy végre rájött, hogy köztünk sokkal több van puszta barátságnál. Bár azt furcsálltam, hogy nem érkezett időben, de ezt rá fogtam arra, hogy a sztárok sokat készülődnek. Leültem a mozi elé, hogy ne higgye azt, hogy izgatott vagyok az egész miatt. Ekkor megrezgett a mobilom, és láttam, hogy Jorge küldött nekem üzenetet. Mosolyogva és a boldogságtól úszva nyitottam meg.
"Ez így nem fog menni. Bocs, ha várnod kellett rám
Jorge"
Teljesen lesokkoltam. Mintha minden megfagyott volna körülöttem. Úgy bámultam az üzenetet, mint valami elme roggyant. Nem hitem volna, hogy képes ezt megtenni. Meghívott engem, majd olyan hamar ejt, amilyen hamar csak tudott. Fogtam a telefonomat, a földhöz vágtam és addig ugráltam rajta, amíg ripityára nem törött. Nem akartam, de mégis megtörtént: Teljesen összetörtem. Zokogva rogytam össze, átkozva azt a pillanatot amikor megismertem és beleszeretem Jorge Blancoba. Soha senki nem alázott még meg ennyire. Még Izabella sem, pedig ő aztán tényleg a legalja. Nem is értem, hogy volt képes ilyenre. Mégis mit követtem el, hogy ezt érdemeltem? Felálltam a földről, és a kukába hajítottam a mobilom darabjait. Felkaptam a táskámat, majd zokogva a hotel felé vettem az irányt. Közben mindenhol párokat láttam. Még a hotelben, a srácok is párosával voltak: A bátyám épp Lodoval zongorázott. Damien Maca ruháját dicsérte agyon, Alba és Facu, pedig boldogan hahotáztak együtt. Próbáltam úgy elmenni a szobámba, hogy az senkinek se szúrjon szemet, de pechemre Mechi mégis észrevett. Mikor meglátta, a vörösre duzzadt szemeimet, és a sírástól remegő számat, rögtön odafutott hozzám és magához ölelt.
- Kislány mi a baj? Alig állsz a lábadon!
- Jorge elhívott moziba, de nem jött el. Darabokra törte a szívemet Mechi.
- Jaj, életem az a szemét, most megkapja tőlem a magáét az biztos - elindult, hogy megkerese Jorgét, de én visszahúztam.
- Semmi értelme Mechi. Látni sem akarom őt többé. Gyűlölöm magamat, amiért szeretem őt. Most lettem életemben szerelmes, de ez már szemétség. Miért kellett neki ennyire áttaposnia a szívemen?
- Ne emészd magad, mert egy ilyen fiúért nem éri meg. Ha a helyedbe lennék, már rég a holdra rugdostam volna. te túlságosan tökéletes vagy hozzá Tinita. Nem ér meg egyetlen könnycseppet sem - az arcomhoz kapott, és elkezdte letörölni a könnyeimet.
- Nem is tudom mihez kezdenék nélküled. Te vagy a legjobb barátnő a világon - mondtam és jó szorosan megöleltem. Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék. Mindig ott van, ha a szükség úgy hozza. Ekkor az emlegetett szamár is megérkezett.
- Tini beszélnem kell veled.
- Nem érdekel mit akarsz mondani. Soha többet nem akarlak látni téged!
- De félre érted a dolgot - elkapta a karomat és maga felé fordított.
- Nem értek én félre semmit. Amit tettél, azt soha nem bocsátom meg neked és most hagy végre békén engem! - kirángattam magamat a karjai közül és elindultam a szobám felé, de Jorge követett.
- Ha akarod, ha nem akkor is el fogom mondani mi történt.
- Mikor hagyod már abba? Nem érted, hogy soha többet nem akarlak látni téged? Jól elszúrtad Blanco! - ennyit mondtam, aztán becsaptam előtte a szobám ajtaját. Sajnálom, hogy nem tudja felfogni, hogy soha nem akarom látni, de ez van és kész. Most örökre kitörlöm őt magamból
Jorge Blanco
Elszúrtam, igen nagyon elszúrtam. Soha nem kellett volna elküldenem azt az üzenetet. Most döbbentem rá végleg, hogy vele akarok lenni. Nem tudom, hogy mit érez, de ki fogom deríteni. Névtelenül, írtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön a partra, a sziklákhoz, és várjon ott. Azt hiszi, az egyik rajongója akar vele találkozni, szóval már biztos megnyugodott. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat és már indultam is a partra. Szerencsére nem volt túl messze a hoteltől, így hamar odaértem. Vettem egy mély levegőt, majd a szemeimmel elkezdtem őt keresni. Meg  is láttam őt, a szikláknál. Még hátulról is csodaszép volt. Hosszú fehér ruhában volt, a barna hajába pedig a feltámadt szél alaposan belekapott. Elmosolyodtam, és elkezdtem közeledni felé.
- Tudtam, hogy eljössz! - szóltam neki, mire ő ijedten fordult hátra.
- Te voltál? Mégis minek küldtél engem ide?
- Mert ezt a helyet, a szerelmesek partjának is nevezik, ezért kértelek, hogy gyere ide.
- Ha most próbálsz meggyőzni, akkor előre szólok, hogy esélyed sincs rá.
- Nem ezúttal nem akarlak meggyőzni. Világos, hogy utálsz engem, így pedig nem lehetünk barátok.
- Ha ezt akartad elmondani, akkor felesleges volt idejönnöm! - el akart menni, én azonban erősen lefogtam a kezeit.
- Nem mész innen sehová, ameddig el nem mondtam amit akartam
- Engedj el idióta ez fáj! - ellökött magától, egyenesen a vízbe. Evvel csak egy volt a gond. Én ugyanis nem tudok úszni! Elkezdtem kapálózni a vízben és éreztem, hogy egyre jobban elmerülök. Csak annyit láttam, hogy Tini utánam ugrik, és a derekamnál fogva elkezd felhúzni a víz felszínére.
- Te idióta meg akarsz halni? - kiabált rám, én pedig alig kaptam levegőt.
- Igen meg akarok halni, ha nem vagy mellettem. Hallani akarod az igazat tessék. Az igazság az, hogy amióta megláttalak, nem mész ki a fejemből! Szerelmes vagyok beléd, remélem felfogod! - mivel elég közel voltunk a sziklákhoz, megkapaszkodtam az egyikben, és próbáltam magamat felé húzni.
- Mond ki újra! - kiáltott rám, mire én hátra fordultam.
- Nem hallottad, az mondtam mond ki újra! - kiabált immár teli torokból én pedig teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem miért akarja, hogy újra kiejtsem a számon a szót.
- Nem fogom megtenni, mert tudom, hogy te semmit sem érzel irántam Martina. Nem értem minek akarod, hogy újra kimondjam.
- Mert szeretlek te barom! - én erre magamhoz húztam, és elkezdtem vadul csókolni. Tudtam, hogy nem volt hiábavaló elhívnom őt.
- Annyira kívánlak téged, hogy azt el sem lehet mondani! - elkezdtem a füle mögött is csókolni, mire ő elkezdtem gyorsabban venni a levegőt. A karomba vettem és kivittem a partra. A nap már lenyugodott, és csak a csillagok világítottak. Lefektettem őt a homokba, és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Tini egy szót sem szólt közbe, csak átadta magát a pillanatnak. Végül meg történt köztünk. Hihetetlen, hogy egy vita kellett ahhoz, hogy végre együtt lehessünk. Nem akarom és nem is fogom őt elveszíteni, mert már tudom, hogy ő is ugyanúgy vonzódik hozzá, mint én hozzá. Tini már nagyban aludt, ezért felöltöztem, majd egy takaróval betakartam őt, és visszavittem a szállodába. Mivel nem akartam, hogy úgy érezze, hogy csak egy éjszakára kellett nekem, ezért a saját szobámba vittem. Lefektettem az ágyba, betakartam és mellé feküdtem.
- Jorge, ugye ez a pillanat sosem fog elmúlni? - kérdezte és felém fordult.
- Biztos lehetsz benne, hogy soha nem engedlek ki a karjaim közül. Te már az énekes madaram vagy, és az is maradsz, mert semmiért sem mondanék le rólad.
- Meg is tudod ígérni ezt nekem?
- Nem. Ha valamit megígérünk azt sosem tartjuk be. Ezért nem szoktam ígérgetni semmit, mert akkor meg fogjuk szegni és csak fájdalmat okozunk a másiknak.
- Boldoggá tettél ez volt életem legszebb éjszakája. Soha nem fogom elfelejteni ezt neked.
- Még sok száz ilyen éjszakánk lesz egészen ameddig mindketten meg nem halunk - gyengéden megsimogatta az arcomat, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára. Tini lassan lehunyta a szemét és elaludt. Én azonban képtelen voltam rá. Csak ébren akartam maradni, és egész éjszaka őt figyelni.

2016. április 20., szerda

7.rész Szerelem első látásra, avagy Jorge féltékeny?

Martina Stoessel
Másnap Mechivel együtt, már a küszöbön toporogtunk indulásra készen. Szerencsére el tudtam érni, hogy Lodo, Cande, Damien és a barátja Macarena is velünk jöhessen. Bár Jorge fogta a fejét, hogy hova tesz majd ennyi embert, de mint kiderült két lakóbusza van, szóval biztos el tudja intézni. Azt mondta meg kell még várnunk a csapatát, aki a koreográfusából, vagyis Facundo - ból illetve, a stylistjából fog állni. Azért két ember nem nevezhető csapatnak. Mechi a bőröndjén ülve telefonozott, majd szólt a csengő és belépett rajta Lodo és a barátnője Cande.
- Sziasztok csajok! - köszöntöttem őket, majd egy puszit nyomtam az arcukra.
- Már alig várom, hogy indulhassunk - ugrándozott Lodo. Talán ez az utazás neki a legfontosabb. Hiszen meg kell találnia a testvérét. Lassan Damien és Maca is megérkeztek, szóval már csak őfelségére kell várnunk, akire még mindig nagyon haragszom. Jó persze azt nem tudja miért, de nem is szándékozom neki elmondani. A lényeg a lényegben, hogy egy fél óra múlva meg is érkezett Facundo és egy fekete göndör középhosszú hajú lánnyal együtt.
- Srácok ők itt a koreográfusom és jó barátom facundo, és a stylistom Alba - a lány alig, hogy meglátta Lodot, félrelökve mindenkit egyenesen hozzá rohant és jól megölelte.
- Lodita te meg, hogy kerülsz ide - kérdezte, miközben a meghatódottságtól a szemeit törölgette.
- Muszáj megtalálnom Ruggerot, és Jorge szívesen elvállalta, hogy segít nekem.
- Várjunk csak ti ismeritek egymást? - kérdeztem, majd először Jorgéra, utána Lodora mutattam.
- Persze. A drága Ruggero Pasquarelli, már óvoda óta a legjobb barátom - válaszolt Jorge, én pedig elmosolyodtam. na nem azért amit mondott, csak miközben beszél mindig megjelennek azok az édes kis gödröcskék a szája szélén amiket imádok. Jó oké tudom, hogy ez már túlzás de nem érdekel. Távolról is lehet imádni valakit. Miután alaposan összeismerkedtünk, bepakoltunk mindent amire szükségünk volt, és mi is beültünk a buszba. Elosztottuk az ágyakat, mivel 4 db ágy van, így a párok a következők lettek: Alba - Cande - Lodo, Jorge - Facu - Damien, Mechi - Maca - Tini. A negyedik ágyat üresen hagytuk, hátha érkezik még valaki, addig Trixi foglalta el a helyet. Igen ő is velünk fog utazni. Mechi ki is nyírná Blancot, ha nem vihetnénk magunkkal. Út közben mindenki mást csinált. Damien Mechit próbálta meg visszahódítani kevés sikerrel, Facu videókat mutatott Macanak, Lodo Candeval és Albaval beszélgetett, én pedig a sarokban ültem és gitároztam, vagyis csak akartam, mert jött Jorge és elszúrt mindent.
- Szia Tinita. nagyon szép gitár.
- Szia és köszi. Anyukámtól kaptam, a halála előtt. Ez a  gitár az egyetlen emlékem tőle.
- Ne haragudj, nem akartam gondot okozni neked.
- Akkor lenne gond, ha erről kéne beszélnünk, úgy, hogy szia. felálltam, és a busz másik végebe mentem. Jorge álla a padlót súrolta, miközben nézte a távolodó alakomat. Nem vagyok hajlandó beszélgetni vele, mert nem vagyok kíváncsi a mondandójára. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd bekapcsoltam az egyik dalomat, ami a Lost your love címet viseli, és lassan kezdett elfogni az álom. Bárcsak Jorge megtudná mit érzek iránta.
Lodovica Comello
Az út nagyon hosszú volt. Elvégre Európába utaztunk, ami a világ másik végén volt. Egy teljes napot vett igénybe az út, hiszen csak másnap dél körül érkeztünk meg. Jorge azt mondta, hogy egy hotelben fogunk lakni a koncertek idején. Én nem igazán bántam, mert vannak itt jó barátok, akikkel nem lesznek unalmasak a napok az biztos. Épp mentem volna a hotel felé, mikor Tini elrángatott onnan.
- Lodo velem kell jönnöd.
- De mégis miért, történt valami?
- Majd út közben elmesélem - szép lassan eltűntünk a többiek látóköréből, Tini fogott egy taxit és elindultunk. Út közben elmondta, hogy itt Madridban egy magán klinikán kezelik a féltestvérét Diegot, aki nem tudta elviselni a sztársággal járó gondokat, és próbált önerőből véget vetni az életének. Nagyon sajnálom ezért. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból, és bementünk. Tini beszélt az intézmény vezetőjével, egy vagy 100 éves nénikével, aki beengedett minket. Egy hatalmas ajtó mögött volt a szobája, olyan amilyeneket csak a mesebeli filmekben látsz. Legalább a plafonig érhetett az ajtó. Mikor Tini kinyitotta az ajtót, előttem állt a világ legjóképűbb férfija. Az arca enyhén borostás volt, és a ragyogó barna szemei egyből rám meredtek. Ezt Tini is észrevette, mert amint megölelte a bátyát, rögtön hozzám fordult.
- Hé Föld hívja Lodot! - nevetett, én pedig feleszméltem.
- Ne haragudj Tini kicsit elbambultam.
- Egyébként Diego, ő itt Lodovica és Lodo ő itt a bátyám Diego.
- Jó napot kisasszony! - köszöntött, én pedig a fülemig elpirultam.
- Jó napot! - köszöntem vissza és elmosolyodtam.
- Na akkor én megyek beszélek az orvosoddal, addig ti maradjatok csak itt nyugodtan - azzal el is ment. Én kicsit na jó nagyon zavarban voltam. Egy kósza tincsemet a fülem mögé tűrtem, mire Diego egy kicsit közelebb lépett hozzám.
- Ha tudtam volna, hogy a húgom egy ilyen csodaszép nőt hoz magával mint maga, akkor talán jobban összekapom magamat.
- Ugyan már, miattam nem kell törnie magát, én nem szólok semmit, hiszen a férfiaknak az áll jól ha egy kicsit rendezetlenek.
- Na és mi járatban erre felé?
- Hát jelen pillanatban Jorge Blanco énekes turnéján vagyunk, és Róma felé tartunk, hogy megtaláljuk a bátyámat.
- A húgom, egy vadidegen autójában utazgat teljesen egyedül?
- nem hiszen ott van még rajta kívül két másik fiú is, akik vigyáznak ránk - erre Diego elkezdte egy üres bőröndbe dobálni a ruháit. Aztán Tini is betoppant.
- Diego te meg mi a fenét művelsz? - kérdezte tőle.
- Nem egyértelmű? Én is veled megyek arra a turnéra, hogy az a kis énekes pacsirta véletlenül se tudjon rád mászni.
- Nem mehetsz el megőrültél? Mi lesz az egészségeddel?
- Már jól vagyok, szóval indulás! - az egyik kezével Tini kezét kapta el, a másikban pedig a bőröndöt húzta maga után. Én szinte lihegve futottam utánuk. Mikor Diego ezt észrevette, Tininek adta a bőröndöt, engem pedig a hátára vett és úgy mentünk egészen a hotelig. Bevallom nagyon jól esett. Diego igazán bámulatos férfi az egyszer biztos. Mikor megérkeztünk, a többiek Jorge kivételével mind ott voltak.
- Hé srácok hol van Jorge? - kérdezte Diego pedig mérgesen rá pillantott.
- Most beszél, a koncertről a menedzserével. Tini ki az új pasid? - kérdezte Cande, és kuncogni kezdett.
- Srácok szeretném bemutatni nektek a bátyámat Diegot - erre a srácoknak leesett az álluk.
- Tini és most mi lesz? - kérdezte Damien.
- Hát mi lenne, ha különválnánk és megnéznénk a nevezetességeket.
- És stoppoltam az urat! - karoltam bele Diegoba, mire ő rám mosolygott. Jaj ez a mosoly megőrjít. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva itt találkozunk. Diego szerencsére ismerte a járást, így nem kellett tartanom attól, hogy eltévedünk. Rengeteget sétáltunk és beszélgettünk. El mondta azt is, hogy nem volt komoly kapcsolata még, mert gyakorlatilag a fél életét, a magánkórházban élte le. Kicsit szomorú voltam, hiszen egy ilyen jóképű férfi minden lány álma. Úgy tűnik az enyém is. Az utunk utolsó állomása, egy park volt, amiről pompás kilátás nyílt a tengerre. A szél kicsit feltámadt, de csak épp annyira, hogy a hajamat egy picit a szemembe fújta. De nem is bántam, mert Diego keze reflexszerűen nyúlt az arcomhoz, és igazította arrébb a szemembe hulló tincseket.
- Madrid hatalmas és csodaszép. Szívesen élnék itt egyszer.
- Ne akarjon. Én mindig arra vágytam, hogy szabad legyek. De a kórház miatt ezt sajnos nem tudtam megtenni.
- Ne legyen pesszimista. Most már szabad élje az életét úgy, hogy az magának is jó.
- örülök, hogy a húgomnak hála megismerhetem Lodovica. maga legszebb nő akit valaha láttam. nem szeretném, ha tolakodásnak venné, de nincs barátja?
- Nincs. még nem találtam meg a számomra tökéletes férfit.
- Na és, ha szabad megkérdeznem milyen számára az ideális férfi.
- Csak legyen olyan mint maga - amint ezt kimondtam, a számra csaptam. Hogy lehetek ennyire buta? Ilyet nem szabadott volna még véletlenül sem mondanom.
- Tudja én is mindig olyan nőre vágytam, aki hasonlít magára. Szép intelligens és a mosolya levesz a lábamról.
- Talán a sors keze volt, hogy mi ketten találkoztunk.
- Szeretnék kérdezni valamit. Remélem nem bánod
- Nem persze, hogy nem bánom. Nyugodtan kérdezzen, vagyis kérdezz tőlem bármit.
- Lenne kedved mellettem átélni, a kalandokat amiket ez a város nyújt nekünk,
- Ezzel most arra akarsz célozni, hogy mi ketten legyünk egy pár?
- Persze csak, ha téged ez nem zavar - kicsit zavarban volt, ez látszott is az arcán.
- Nem épp ellenkezőleg. Bár csak most ismertük meg egymást, én azt érzem, mintha ezer éve ismernélek. Hiszen mindketten egymásra vágyunk úgy, hogy soha életünkben nem találkoztunk ezelőtt. Ez talán egy jel. Szóval igen Diego szívesen lennék a barátnőd - erre mindketten elmosolyodtunk. Az arca elkezdett közeledni felém, én pedig behunytam a szemem. Éreztem, hogy az ajkai súrolják az enyémet, amik végül, egy csókban forrtak össze. Boldog vagyok, hogy megtaláltam a páromat. Most először vagyok szerelmes, és ezt az érzést soha nem cserélném le.
Jorge Blanco.
Már elég késő volt, mikor végeztem. Szerettem volna lepihenni, de ekkor a hotel halljából zene hallatszott ki. Közelebb mentem, és láttam, hogy Tini egy idegen srác kezét szorongatva énekelt nagy vidáman. Én nagyon dühös lettem. Mégis miért csinálja ezt? Hiszen még csak 19 éves, és már így nyomul a pasikra? De mégis miért zavar ez engem? Hiszen Tini a barátom, és semmi több. Vagy talán mégis többet érzek iránta? lehetséges ez? Én komolyan beleszerettem Tinibe?

2016. április 18., hétfő

6.rész Csak barátok

Martina Stoessel
Az egész testem remegett, ahogy Jorgét a mentőkocsiba rakták. Nehezebben vettem a levegőt, és csak azért imádkoztam, hogy ne legyen komoly baja. Mivel nem ismertem a családját, ezért úgy döntöttem vele megyek. Nagyon féltem, hogy valami komoly baja lett. Szerencsére gyorsan megérkeztünk, őt pedig  azonnal elvitték. Én teljesen elveszve toporogtam a váróban, és már véresre rágtam a körmeimet is, mire egy órával később megjelent az orvos is.
- Doktor úr mi a baja? Ugye jobban lesz?
- Még semmi biztosat nem tudok mondani a barátja állapotáról. Egyelőre alszik, és reméljük minél előbb fel fog ébredni.
- Bemehetnék hozzá? - kérdeztem aggódó arccal.
- Igen persze, hogy bemehet - én elnézést kértem, majd bementem a szobába. Láttam, hogy Jorge az igazak álmát alussza, de remélem nem sokáig. De milyen aranyos volt. Most először láttam olyannak, mint amilyen az álmaimban volt. Már csak a ló hiányzott alóla. Kár, hogy most ő lett a bajba jutott hercegnő, nem pedig én. Pedig milyen szép is lett volna. Én fekszek az ágyon, ő közel hajol hozzám, és megcsókol. A szemeim lassan felnyílnak, és csak mosolygok rá. De várjunk csak! Lehet, hogy ez fordítva is működik. Talán, ha megcsókolom akár Csipkerózsikát a hercege, ő majd fel fog ébredni, és ugyanúgy happy end lesz a vége. Vettem egy mély levegőt, majd lassan odasétáltam hozzá, miközben az általa, vagy általam írt dalt dúdoltam. Közel hajoltam hozzá, majd az ajkamat összeérintettem az övével. A gyomromban ezer pillangó táncolt körbe és körbe. Azt hiszem minden lány ezt érzi az első csókja közben. Lassan elhúzódtam tőle, mire csoda történt! Lassan kinyitotta a szemét, majd elkezdet pislogni párat. Én boldog voltam, ezért megöleltem, majd benyomtam a nővérhívót.
- Jorge jól érzed magad? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Igen de mi történt? Utoljára arra emlékszem, hogy megláttam ahogy a lámpa egyenest feléd zuhan.
- Igen de te ellöktél, és téged talált el.
- Én meg az a nagy szívem. De ez van így jár az aki túl sokat foglalkozik másokkal - én erre még egyszer megijedtem, amire ő furcsán reagált. Jó persze természetes, hiszen össze van zavarodva, de én már biztosa tudom mit érzek. Igen szerelemes vagyok Jorge Blanco - ba.
- Bocsi talán csak belelkesültem.
- Azt észrevettem, de azért kérlek ne fújtsál meg, mert szükségem van még a torkomra - nevetett fel, én pedig megráztam a fejemet.
- A humorod úgy tűnik a régi - az orvos is megérkezett, és megvizsgálta őt. Szerencsére azt mondta, hogy még ma hazamehet szóval nincs ok az aggodalomra. Elköszöntem tőle, hogy mindent előkészítse nála, hogy kényelemben legyen ameddig jobban nem lesz. Szerencsére Jorge adott pénzt taxira, így azzal mentem. Miután hazaértem láttam, hogy Mechi Jorge kanapéján gubbaszt és nézi a tévét.
- Mechi, te meg hogy kerülsz ide?
- Halottam mi történt, és gondoltam itt meg várlak téged. A kórházból jössz?
- Igen és el sem fogod hinni, hogy mi történt.
- Miért mi a csudát műveltél te megint Stoessel?
- Mechi azt hiszem beleszerettem Jorgeba.
- Tessék? Ne ez most biztos hallucináció. Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy beleszerettél Blancoba.
- Ez az igazság Mechi. Megcsókoltam és ő felébredt. Ez tuti egy jel, hogy együtt kell lennünk.
- Hát ajánlom, hogy ne mondj neki semmit, mert kipenderít minket innen és akkor már tényleg nem lesz hová menjünk és fújtak a nyaralásnak - teljesen igaza volt. Jorge nem tudhatja meg hogyan érzek iránta. Mechi segített elrendezni a bútorokat úgy, hogy mikor Jorge hazajön kényelembe tudja helyezni magát. Fél óra alatt végeztünk épp jókor, Jorge pont akkor toppant be, egy fiú társaságában, aki segített neki bemenni a házba. Én odafutottam, és segítettem Jorgénak leülni. A fiúnak gyorsan mennie kellett, de azért megtudtam róla, hogy a neve Facundo és ő felel Jorge koreográfiájáért.
- Na jó, akkor én nem is zavarlak titeket - mondta Mechi és elment. Én utána akartam menni, de Jorge elkapta a karomat.
- Tini muszáj lesz beszélnünk egymással - igaza volt tényleg beszélnünk kellett. Remélem, hogy most bevallja, hogy szerelmes belém aztán összeházasodunk és lesz két gyerekünk Violetta és Francisco. Na jó tudom, hogy ez nagyon nagy hülyeség, mert tuti csak egy fiunk lesz, de akkor is.
- Rendben mit szeretnél mondani nekem?
- Szeretném, ha barátok lennénk - én teljesen lesokkoltam. Mégis, hogy a fenébe képzelte ezt? Én meg csókolom a kórházban, aminek hatására felébred, erre ő közli velem, hogy azt akarja, hogy a barátja legyek. Na azt már nem! Én nem hagyom ilyen könnyen magamat.
- Persze ez tök szuper haver! - ezt komolyan én mondtam? Jó persze a helyzet megkívánta, azt azért mégsem mondhattam, hogy, "Nem leszek a haverod, mert beléd vagyok zúgva" Különben Mechi szavaival élve páros lábbal rúgna ki a házából.
- Most mint a barátod felajánlanék valamit. Mi lenne, ha te meg Mercedes eljönnétek velem a turnémra, és útban Róma felé kiteszlek titeket.
- Komolyan megtennéd ezt értem?
- Persze barátokért mindent - még mindig nagyon utálom ezt a szót.
- Na és mégis mikor indulnánk?
- Már holnap, de van egy kis bökkenő - vakarta meg a tarkóját.
- Mégis mi lehet, olyan nagy baj?
- Hát legfeljebb két hétbe telik, ugyanis előtte még  van pár spanyol koncertem, ami eltart egy darabig - húzta el a száját.
- Blanco elment az eszed? - kiáltottam rá és elkaptam az inge gallérját.
- Kérlek csak ne az arcomat üsd - mondta én pedig elengedtem. Na most nagyon pipa vagyok rá. nem elég, hogy azt mondta nekem legyünk barátok, most még ez is. Mégis, hogyan magyarázzam el Clara - nak, hogy Mexikóban vagyok egy szupersztárral? Gratulálok Stoessel ezt megint jól elintézted!
Lodovica Comello
Már két napja egyfolytában csak a bátyámat kerestük. Cande már nagyon unja, ahogy én is. Fogalmam sincs, hogy hol lehet de még nem akarom feladni. Nem ezért szöktem meg otthonról. Apa azóta már biztos halálra aggódhatja magát miattunk. Ekkor eszembe jutott, hogy a múltkor találkoztam egy Martina nevű lánnyal, akivel mobil számot is cseréltünk. Azt hiszem most jött el az ideje segítséget kérnem. Fogtam a  mobilom gyorsan bepötyögtem a számot és felhívtam.
- Haló! - szólt bele a telefonba.
- Szia Tini Lodo vagyok. nem zavarlak?
- nem Lodo dehogyis történt valami? Megtaláltátok a bátyádat?
- Nem és épp erről lenne szó. Nem találkozhatnánk? Diktálom a címet - miután részletesen leírtam, hogy hol fogom várni elköszöntünk egymástól, és kinyomtam a telefont. A hely ahol találkozni akartam vele, egy park volt. Kiskoromban Ruggeroval sokszor jártunk ide. Leültem az egyik padra, és onnan vártam őt. Közben a mobilom rezegni kezdett és láttam, hogy valaki videót küldött nekem. Megnyitottam és lejátszottam. Legnagyobb meglepetésemre, a bátyám volt az. Azt mondta, hogy nem árulhatja el hol van most,d e ne aggódjak mert semmi baja. Továbbá megemlítette, hogy kezdjek el énekelni, hogy mindenki halhassa azt a csodaszép hangomat. Bevallom, hogy egy kicsit rosszul esett az, hogy csak videót küldött nekem és nem személyesen mondta ezt el, de legalább jól van. Lassan Tini is megérkezett, én pedig kicsit rendbe szedtem magamat.
- Szia köszi, hogy el tudtál jönni.
- Ugyan már megbeszéltük, hogy segítünk egymásnak, ha szükség van rá. ki vele mi történt?
- A bátyám most küldött egy videót nekem, és nagyon zavaros volt az egész.
- De legalább kapcsolatba lépett veled és csak ez számít. Egyébként lenne egy ajánlatom. Azt mondtad nekem, hogy ti is Rómába akartok menni a barátnőddel igaz?
- Igen de miért kérdezed ezt most?
- Mi lenne, ha velem a barátnőmmel, meg Jorge Blancoval mennék egy rövid kis kitérőre Spanyolországba, majd onnan egyenest Rómába mennénk? - én teljesen le voltam sokkolva. Komolyan eljuthatnék a bátyám után Rómába? Nem is kellett sokat gondolkoznom a válaszon.
- Igen persze, hogy elfogadom az ajánlatodat!

2016. április 16., szombat

5.rész Együtt jobbak vagyunk

"Nem adhatjuk még fel! Közös erővel kell megoldanunk ezt a problémát, mert együtt sokkal jobbak vagyunk" (Martina Stoessel)
 Martina Stoessel
A másnap reggeli kelés nem volt épp egy leányálom. Talán a tegnapi viták iletve békülések Jorgeval okozták a mai napi fejfájásomat. Mivel nagyon éhes voltam, Mechi pedig húzta a lóbőrt, ezért úgy döntöttem kérek Jorge - tól egy kis kaját. Bementem a házába, de egy teremtett lelket sem találtam. Hanem a konyhában megláttam a pulton Jorget, aki épp húzta a lóbőrt. Én mögé settenkedtem, és belefújtam a fülébe. Ő megijedt, és leesett a pultról, én pedig jót nevettem rajta.
- Hé neked teljesen elment az eszed?
- Már viccelni sem szabad veled? Csak kajáért jöttem, mert azt elfelejtettél adni nekünk.
- Szolgáld csak ki magad. Barbie felkelt már?
- A neve Mechi és nem kelt még fel. Egyébként meg beszélnünk kell a tegnapról. Nagyon nem esett jól, hogy megvádoltál azzal, hogy elloptam a dalodat.
- Sajnálom mást nem tudok mondani. Bocs az egészért - azzal hátat fordított és ott hagyott engem a tök üres konyhában. Kicsit elszomorodtam, ugyanakkor észrevettem, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Kivettem a hűtőből egy üveg tejet, a szekrényből meg egy kis kenyeret és odamentem Jorge - hoz, aki épp a kanapén ült és a tévét nyomkodta.
- Leülhetek? - kérdeztem és választ nem várva leültem mellé.
- Miért kérdezted meg, ha úgysem érdekel a válasz?
- Mi a baj? Tegnap óta olyan furcsa vagy. Egyszer még tök kedves vagy, és mindent megengedsz a következőben pedig megvádolsz olyasmivel, amit soha nem követnék el.
- Már elmondtam, hogy sajnálom mit vársz még tőlem?
- Azt, hogy beszélj Jorge. Ha az ember szomorú vagy csalódott, akkor muszáj beszélnie. Nem fojthatod el az érzéseidet, mert attól csak még rosszabb lesz minden.
- Azt a tegnapi dalt amit játszottál egy számomra fontos személynek írtam ennyi és nem több.
- A barátnőd volt az a személy?
- Erre nem szeretnék válaszolni. Azt se szeretném, ha folyton kérdezgetnél mi van velem oké?
- Hát jó, ha így gondolod, akkor legyen ahogy akarod - felálltam és kiléptem a ház ajtaján. Bevallom nagyon csalódott voltam, hogy nem tudtam megvigasztalni. Nem értem mi baja van, de ha neki jó így én nem szólhatok bele. Visszamentem a házba és felvettem egy fehér felsőt, egy kék rövidnadrágot, meg fehér cipőt. A szettet, a szerencse nyakláncommal koronáztam meg, amit még anyutól kaptam a halála előtt és nagyon sokat jelent nekem. Még mindig úgy hiányzik. Néha szükségem lenne a jó tanácsára, hogy mit kellene csináljak. Miután elkészültem felkeltettem Mechit is, aki nagy nehezen de kezdett felébredni.
- Hagyhattál volna még aludni Stoessel azt nem bántam volna.
- Ha hagylak aludni, akkor a végén olyan leszel mint Csipkerózsika.
- Az nem is lenne baj, mert jönne a hercegem és egy csókkal felébresztene engem. Azt nagyon imádnám.
- Inkább öltözz fel, nekem van ruhám tudok is adni ha kell.
- Nincs rá szükségem egy  ruhát mindig tartok magamnál - Mechi öltözködés terén hozta a szokásos formáját. Egy ciklámen színű blézert vett fel, egy bézs színű felsővel, farmerral és a blézerhez passzoló magassarkúval. Bevallom irigykedem azért, mert ilyen jó ízlése van.
- Jól van Mexhi, én elindulok hátha tudok találni egy buszt ami elvisz minket Rómába oké?
- Persze menj csak, én meg megyek és idegesítem egy kicsit Blancot - ravaszul elmosolyodott, én pedig csak megráztam a fejemet. Elköszöntem tőle és elindultam, hogy találjak egy buszt vagy bármi mást, ami Rómába visz minket. Azonban a ház előtt valaki oylat láttam, akire egyáltalán nem számítottam.
- Damien? - kiáltottam fel, és végigmértem, a barna hajú és szemű fiút, aki épp a ház előtt ácsorgott, egy csivavával a a kezében. A kutya Mechié volt és a neve Trixi.
- Szia Tini jó téged látni!
- Téged is, de mond csak te meg, hogy a csudába kerülsz ide?
- Mercedes miatt jöttem. Csak szeretnék vele kibékülni, ezért jöttem ide.
- Na jó, de honnan tudtad, hogy itt vagyunk, és mit keres nálad Trixi?
- Lenyomoztattalak titeket, Trixit pedig nem volt szívem otthon hagyni, ezért bepattantam Csinibe és már indultam is ide.
- Te ide hoztad csinit? Mechi ki fog térni a hitéből - És mielőtt azt gondolnátok, hogy Csini egy újabb kisállat, akkor nagyot tévedtek. Csini Mechi rózsaszín sportkocsija, amit a világon mindennél jobban imád.
- Ja és ha kérdezi mi az a folt az anyósülésen csak mond neki azt, hogy kiöntöttem a kávét.
- De ugye abban tisztában vagy, hogy Mechi érzeni fogja azt, hogy az bizony nem kávé.
- Majd eltűnik az illata. Tudnál szólni neki, hogy itt vagyok?
- Arra nem lesz semmi szükség - a bokrok mögül Mechi is előtűnt.
- Figyelj Mercedes és nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni téged.
- Nézd Damien ez a kapcsolat már úgyis haldoklott, nekünk pedig nem kéne tovább folytatni. Az lesz a legjobb, ha szakítunk egymással. nem szeretnélek megbántani, de ez lesz a legjobb amit tehetünk - azzal sarkon fordult, és elsétált.
- Várj itt egy kicsit majd elintézem - mondtam Damiennek és Mechi után futottam.
- Ha azért futsz utánam, hogy meggyőzz az igazadról, akkor azt jobb ha elfelejted.
- Most mi bajod van? Damien képes volt egészen idáig utazni, csak, hogy melletted legyen téged meg ennyire nem érdekel?
- Már elmondtam mindent, amit el kellett mondanom. Ha nem érted meg sajnálom, most csak egyedül akarok lenni remélem megérted - én felsóhajtottam, de nem tudtam mit tenni. Úgy tűnik, ma mindenkinek pocsék napja van. Úgy döntöttem inkább visszamegyek Damienhez, akit azonban egy másik lány társaságában találtam meg. A lány egy fehér ruhában volt, vállig érő barna haja volt és barna szeme. Igazán szép lány volt, még úgy is, hogy semmi smink nem volt az arcán.
- Damien ne aggódj biztos vagyok benne, hogy nem ő az egyetlen lány akivel boldog tudsz lenni
- Tudom maca, de én vele tökéletesen boldog voltam.
- Ne aggódj, én itt leszek, ha kellenék neked. Ezért vagyunk annyira jó barátok.
- Mondtam már, hogy imádom amikor mosolyogsz - én egy picit elmosolyodtam. Talán ez a lány jobban illik Damienhez mint Mechi.
- Tini minden rendben? - kérdezte a hátam mögött egy hang. Megfordultam és Jorgeval találtam szemben magamat.
- Igen persze, de miért kérdezed?
- Nem számít, csak gondoltam megnézem, hogy minden rendben van e veled.
- Hát köszönöm, igen minden a legnagyobb rendben. Forgatásra mész? - érdeklődtem.
- Igen nincs kedved velem jönni?
- De szívesen megyek veled.
- Egyébként bocs a reggeliért nem vagyok valami jó házigazda.
- Ugyan már mindenkinek lehet rossz napja és ez alól senki sem kivétel - rámosolyogtam, amit ő viszonzott is. Beültünk a kocsijába, és elindultunk. Út közben Jorge mobiljáról küldtem Mechinek egy üzenetet, hogy nem vagyok otthon. Remélem nem fog kiakadni és feltalálja magát. Az út nagy része csendesen telt, leginkább a rádióban játszott zenéket hallgattuk. Miután megérkeztünk, leparkolt és bementünk a múltkori raktárba, ahol a videót forgatják. Már ismertem a terepet, szóval leültem a helyemre, és vártam, hogy elkezdjék a forgatást. De hamar megszomjaztam, ezért el akartam menni inni. Azonban meghallottam, hogy a mennyezeten lévő reflektor lámpa, reccsent egyet, majd elkezdett a fejem felé zuhanni. Reflexből behunytam a szememet, hogy ne lássam ami történni fog, de mikor kinyitottam a szememet, láttam, hogy még mindig állóhelyzetben vagyok. Magam mellé néztem, és megláttam Jorgét, aki fekszik a földön. megfordítottam és láttam, hogy a homlokáról folyik lefelé a vér. Nagyon bepánikoltam. A szívem kihagyott pár dobbanást. letérdeltem mellé, és a fejét az ölembe hajtottam. A stábtagok rögtön hívták a mentőket. Én pedig benyögtem az egyetlen szót, ami akkor az eszembe jutott.
- Jorge nem halhatsz meg, mert én szeretlek!
Folytatjuk