2016. május 14., szombat

11.rész Újabb problémák

Martina Stoessel
Mikor megláttam, az apámat hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Azt gondoltam magamban, biztos egy rossz álom, de sajnos nem volt az. Próbáltam kicsit összeszedni a gondolataimat.
- Elárulnád nekem, hogy mit keresel Barcelonában, ahelyett, hogy Rómában lennél?
- Hát az úgy volt, hogy Mechivel rossz buszra szálltunk, aztán kikötöttünk Mexikóban, Jorge befogadott magához, aztán Madridba mentünk, ott felszedtük Diegot, én Jorgeval összejöttem, aztán mentünk Barcelonába, Mechi megismerkedett Raul - al, Jorge pedig megkérte kezemet, te meg itt vagy - olyan gyorsan próbáltam elhadarni a mondandómat, amilyen gyorsan csak tudtam. Reméltem nem hallotta meg, amit az eljegyzésről mondtam.
- Mi a fenéről beszélsz te itt nekem? Hogy voltál képes igent mondani, egy embernek, akit csak most ismertél meg! Remélem tudod, hogy nem fogom engedni, hogy feleségül menj hozzá.
- Apa nézd, már nem vagyok ötéves kislány, akit folyton pátyolgatni kell. Önálló döntéseket hozok, amik hatással vannak a jövőmre nézve. Tudom, hogy nehéz ezt elfogadnod, de legalább próbáld meg.
- Mikor tanultál meg így beszélni?
- Jaj, apa ugyan már! Mindig így beszéltem, csak sosem figyeltél rám oda igazán.
- Nem számít. A lényeg az, hogy még fiatal vagy ehhez. Azt megengedem, hogy itt maradj, de azt már nem, hogy 19 évesen feleségül menj egy nálad jóval idősebb fiúhoz.
- Mi van ha azt mondom, hogy lefeküdtem vele? Akkor megváltozik a véleményed?
- Mit mondtál? - apa kicsit arrébb lökött, majd elkapta Jorgét és a falhoz nyomta.
- Uram kérem értse meg, hogy a lányával szeretjük egymást!
- Te csak ne magyarázz nekem, a szerelemről! Nem engedem, hogy bántani merd a lányomat megértetted? - Jorge bólintott egyet, mire apa elengedte, majd dühösen távozott is. Én bevallom, nagyon elszomorodtam. A könnyeim megállás nélkül potyogtak le a földre, Jorge pedig szorosan magához ölelt.
- Szerelmem ne aggódj, majd ő is meg fogja érteni. A lánya vagy és biztos nem akarja, hogy szenvedj.
- Te nem ismered az apámat. Ha valamit mond, akkor annak úgy is kell lennie és nincs ellenvetés.
- Ugyan már! Előbb vagy utóbb neki is rá kell majd jönnie, hogy nem leszel örökké az ő kicsi lánya, akit mindig meg fog védeni.
- Igazad van. Csak nagyon aggódom, hogy mi lesz most kettőnkkel.
- Együtt leszünk és továbbra is szeretjük majd egymást. Mert ha törik, ha szakad de a feleségem leszel, már egy hónap múlva.
- Nem sieted el ezt egy kicsit? - kérdeztem tőle és bevallom nagyon aggódtam. Persze nagyon szeretnék Jorge felesége lenni, de azért ez egy kicsit gyorsnak tűnik.
- Nem szeretnék egy percet sem elvesztegetni abból, ami ránk fog várni. Most pedig menjünk lefeküdni, mert elég volt a bulizásból - én bólintottam egyet, majd felmentünk a szobánkba. Még mindig nagyon aggódom amiatt amit apa mondott nekem.
*Másnap*
Másnap reggel, már egy kicsit megnyugodtam. Próbáltam meggyőzni magamat arról, amit Jorge mondott nekem, de nem igazán ment. Mivel Jorgét már sehol sem találtam, azért felkeltem és felöltöztem. Egy virágmintás ruhát vettem fel, rózsaszín kabáttal és csizmával. Eléggé fáradt voltam, ami a tegnapi napnak tudható be. Ásítottam egyet, majd gyorsan kifésültem a hajamat és lementem a többiekhez, a hotel étkezőjébe. Ma még itt vagyunk Barcelonában, de holnap indulunk is tovább. Az új állomás Sevilla lesz. Egyedül, csak Mechit láttam hasonló állapotban mint én, ezért oda mentem hozzá. Mechi most is kitett magáért, hiszen hiába a karikás szemek, és a kissé kócos haj, a ruhája még így is tökéletes volt. Egy szimpla szürke póló volt rajta, meg szürke csíkos szoknya és magassarkú.
- Látom nem csak én nem aludtam az éjjel! - köszöntem és leültem mellé.
- Egész éjjel töprengtem. Szeretem még Damient, de most, hogy felbukkant ez a Raul gyerek, nem tudom kiverni a fejemből. Még virágot is küldött nekem, az a nyálgép és tudod mit? Én még örültem is neki. Nem értem magamat mostanság.
- Nem lehet, hogy tetszik Raul? - kérdeztem és töltöttem magamnak egy bögre kávét.
-Nem tudom Tini, én már semmit sem tudok - nyöszörgött és a tenyerébe temette az arcát.
- Mechi, rám bármikor számíthatsz remélem ezt te is tudod. Meg fog oldódni minden higgy csak nekem.
- Talán igazad lehet. Nekem most mennem kell, mert még rendbe kell hozzam magamat. Túl sokat gondolkoztam tegnap - én bólintottam egyet, mire ő felállt és ott hagyott engem egyedül. Nagyon úgy tűnik, ma mindenki kerülni akar engem. Persze a tegnapi buli után érthető, ha mindenki ki van merülve és nem ér rá velem beszélgetni. Próbáltam magamba erőltetni egy szelet pirítóst, de nem igazán ment. Láttam amint Jorge is megérkezik, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.
- Szerelmem nagyon rossz bőrben vagy. Nem akarsz egy kicsit pihenni? - kérdezte és megsimogatta a karomat.
- Hol voltál Jorge? Kerestelek, de nem találtalak meg
- Csak volt néhány elintézni valóm. Te biztosan jól vagy? Ne hívjak inkább egy orvost?
- Árulj el nekem valamit. Mi a fene történik veled? Mostanában ingerült vagy, fájdalmaid vannak.
- Azt sajnos nem mondhatom el neked - leszegte a fejét, nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomról.
- Akkor inkább így mondom: Vagy el mondod mit titkolsz előlem, vagy felejts el engem örökre.
- Nem tehetem. Ha megtudnád nem maradnál mellettem és ezt nem akarom.
- Tudod mit? Inkább felejts el engem örökre! - mondtam, majd szomorúan elsétáltam. Én ezt egyszerűen nem értem. Mi a fene van vele? Mit titkolhat előlem? Mindegy is nem akarok többet sírni miatta, mert nem érdemli meg. Úgy döntöttem elmegyek, hogy kiszellőztethessem a fejemet.
Lodovica Comello
A mai nap, nem is kezdődhetett volna jobban. Bár azt el kell ismernem, hogy a csapat egyik fele, eléggé szét volt esve. Szegény Tinit nagyon sajnálom apukája miatt. Én viszont nagyon fel vagyok dobva, mert Diego meghívott engem piknikezni a parkba. Gyorsan megigazítottam a hajamat, felkaptam a táskámat és már indultam is. Fogtam egy taxit, ami egyenest a parkba vitt engem. Diego már ott várt rám, kezében egy csokor vörös rózsával.
- Lodo köszönöm, hogy eljöttél.
- Ugyan már, ha nem lennénk együtt sem utasítottam volna vissza a meghívásodat.
- Örülök, hogy ilyen boldog vagy mellettem. Ugyanakkor aggódok a húgomért. German mindig nagyon határozott, ha róla van szó és nem tűr ellenvetést.
- Szerelmem most ne foglalkozzunk ezzel. Csak élvezzük ki, hogy kettesben lehetünk - súgtam a fülébe, mire ő magához húzott és megcsókolt. Én viszonoztam, majd percekkel később, már a földön folytattuk a csókolózást. Igaz, még nem jött el az ideje, hogy a testemet is neki adjam, de idővel majd ez is meg fog történni. Most csak élvezni szeretném, hogy mellette lehetek és enyém a szerelme.
- Olyan boldog vagyok veled Lodovica, hogy azt el sem tudom mondani.
- Én is az vagyok, és az is maradok, ameddig mi ketten együtt leszünk.
- Ne aggódj. Te meg én együtt maradunk és senki sem választhat el minket egymástól - én gyengéden végigsimítottam a kezemet az arcán és egy csókot nyomtam a szájára. Mindig ilyen boldog akarok maradni. Most és mindörökké, mert ameddig mellettem van, semmi rossz nem történhet
Martina Stoessel.
Nagyon jól esett, hogy sétálhattam egyet a friss levegőn. Sok mindent át kellett gondolnom. Ott volt az apám és Jorge, meg ez az egész utazás. Igaza volt apának. nem kellett volna igent mondanom, a Római útra. De azt nem bántam meg, hogy szereztem új barátokat és megismertem Jorgét, mert számomra sokkal fontosabb, mint azt hinné. A parkban lévő virágágyás felé sétáltam, mikor ismerős hangokat hallottam meg. Az apám és Jorge beszélgettek.
- Uram el kell mondanom az igazat, hogy miért veszem ilyen hamar el Martinat.
- Erre én is kíváncsi lennék, szóval hallgatlak.
- Az ok amiért ilyen hamar akarom elvenni, hogy már csak egy évig lehetek mellette.
- Tehát nem szereted őt? Azt mondod, csak egy évig akarsz vele lenni, hogy utána eldobhasd?
- Nem ilyen egyszerű a helyzet. Néhány hónapja tudtam meg, hogy rákom van. Az orvosok azt mondták, hogy legalább egy évem van még hátra az életemből. Ezt az évet, pedig szeretném arra használni, hogy boldoggá tegyem a lányát.
- Sajnálom, én erről nem tudtam. Biztos nincs más megoldás? Nem lehet valami kezeléssel megakadályozni?
- Én nem hiszek ezekben a dolgokban. Volt egy számomra nagyon kedves személy, rajta sem segített semmilyen kezelés. Nem szeretném, ha Martina ebből bármit is megtudna.
- Ne aggódj, nem fog semmiről sem tudni. Természetesen áldásomat adom a kapcsolatotokra. Remélem tényleg boldoggá fogod tenni a lányomat.
- Ígérem uram, hogy így lesz! - a szívem teljesen összeszorult. Csak álltam ott kővé meredve, miközben a könnyeim megállás nélkül folytak végig az arcomon. Nem lehet igaz, hogy elveszítsem Jorgét. Ha nem a saját szájából hallottam volna az igazságot, nem hittem volna el. Borzasztóan megbántam már, hogy annyit faggattam. Tudom, hogy nem lehetett könnyű előttem eltitkolni a dolgot. Gyötört engem a bűntudat. Szeretném, ha Jorge napjai velem tényleg felejthetetlenek lennének. Viszont nem szeretném, ha rájönne, hogy tudok a dologról, inkább nem szólok róla semmit, csak, hogy megkönnyítsem a helyzetét. Meg vártam, amíg apa elment, én pedig úgy tettem, mintha épp akkor jártam volna ott. Sajnos a sírásom nem maradt abba, így vörös szemekkel, szaladtam oda hozzá.
- Tini mi a baj? - kérdezte aggódó arccal. 
- Sajnálom, amiért veszekedtem veled. Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett és nem akarlak sohasem elveszíteni téged. 
- Én sem téged. Nagyon szeretlek és talán jobb, ha meg tudod az igazat.
- Ne. Ha annyira rossz, inkább nem akarom hallani. csak ölelj át engem jó szorosan és sose engedj el engem - erre ő olyan szorosan ölelt magához, ahogyan még sohasem. Nem tudtam, hogy boldog vagyok e vagy inkább szomorú. Az egyetlen amit tudtam, hogy Jorge az életem egyetlen szerelme.

10 megjegyzés:

  1. Jézusom, ez olyan cuki❤
    Annyira sajnálom Őket, de hiszem hogy ez a szerelem örökké tart, és ez a betegség sem akadályozza meg Őket semmiben❤

    VálaszTörlés
  2. Istenem, de édes*-*
    Egyszerre szomorú és aranyos❤😭
    Jorge komolyan meghal majd? Ne!!
    Nagyon siess💗

    VálaszTörlés
  3. Hát nekem végem van! Imádom! Nagyon siees! Esküszöm megsirattál!💖😘😍😭💗💗

    VálaszTörlés
  4. Hát nekem végem van! Imádom! Nagyon siees! Esküszöm megsirattál!💖😘😍😭💗💗

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Hát nekem végem van! Imádom! Nagyon siees! Esküszöm megsirattál!💖😘😍😭💗💗

    VálaszTörlés
  7. Remélem gyogyulás és csupa kaland lesz a folytatás.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon megható volt ez a rész!Tini papája is elfogadóan viselkedett.Jorgenak nem szabad betegeskednie!😥

    VálaszTörlés