7.rész Szerelem első látásra, avagy Jorge féltékeny?

Martina Stoessel

Másnap Mechivel együtt, már a küszöbön toporogtunk indulásra készen. Szerencsére el tudtam érni, hogy Lodo, Cande, Damien és a barátja Macarena is velünk jöhessen. Bár Jorge fogta a fejét, hogy hova tesz majd ennyi embert, de mint kiderült két lakóbusza van, szóval biztos el tudja intézni. Azt mondta meg kell még várnunk a csapatát, aki a koreográfusából, vagyis Facundo - ból illetve, a stylistjából fog állni. Azért két ember nem nevezhető csapatnak. Mechi a bőröndjén ülve telefonozott, majd szólt a csengő és belépett rajta Lodo és a barátnője Cande.

- Sziasztok csajok! - köszöntöttem őket, majd egy puszit nyomtam az arcukra.

- Már alig várom, hogy indulhassunk - ugrándozott Lodo. Talán ez az utazás neki a legfontosabb. Hiszen meg kell találnia a testvérét. Lassan Damien és Maca is megérkeztek, szóval már csak őfelségére kell várnunk, akire még mindig nagyon haragszom. Jó persze azt nem tudja miért, de nem is szándékozom neki elmondani. A lényeg a lényegben, hogy egy fél óra múlva meg is érkezett Facundo és egy fekete göndör középhosszú hajú lánnyal együtt.

- Srácok ők itt a koreográfusom és jó barátom facundo, és a stylistom Alba - a lány alig, hogy meglátta Lodot, félrelökve mindenkit egyenesen hozzá rohant és jól megölelte.

- Lodita te meg, hogy kerülsz ide - kérdezte, miközben a meghatódottságtól a szemeit törölgette.

- Muszáj megtalálnom Ruggerot, és Jorge szívesen elvállalta, hogy segít nekem.

- Várjunk csak ti ismeritek egymást? - kérdeztem, majd először Jorgéra, utána Lodora mutattam.

- Persze. A drága Ruggero Pasquarelli, már óvoda óta a legjobb barátom - válaszolt Jorge, én pedig elmosolyodtam. na nem azért amit mondott, csak miközben beszél mindig megjelennek azok az édes kis gödröcskék a szája szélén amiket imádok. Jó oké tudom, hogy ez már túlzás de nem érdekel. Távolról is lehet imádni valakit. Miután alaposan összeismerkedtünk, bepakoltunk mindent amire szükségünk volt, és mi is beültünk a buszba. Elosztottuk az ágyakat, mivel 4 db ágy van, így a párok a következők lettek: Alba - Cande - Lodo, Jorge - Facu - Damien, Mechi - Maca - Tini. A negyedik ágyat üresen hagytuk, hátha érkezik még valaki, addig Trixi foglalta el a helyet. Igen ő is velünk fog utazni. Mechi ki is nyírná Blancot, ha nem vihetnénk magunkkal. Út közben mindenki mást csinált. Damien Mechit próbálta meg visszahódítani kevés sikerrel, Facu videókat mutatott Macanak, Lodo Candeval és Albaval beszélgetett, én pedig a sarokban ültem és gitároztam, vagyis csak akartam, mert jött Jorge és elszúrt mindent.

- Szia Tinita. nagyon szép gitár.

- Szia és köszi. Anyukámtól kaptam, a halála előtt. Ez a  gitár az egyetlen emlékem tőle.

- Ne haragudj, nem akartam gondot okozni neked.

- Akkor lenne gond, ha erről kéne beszélnünk, úgy, hogy szia. felálltam, és a busz másik végebe mentem. Jorge álla a padlót súrolta, miközben nézte a távolodó alakomat. Nem vagyok hajlandó beszélgetni vele, mert nem vagyok kíváncsi a mondandójára. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd bekapcsoltam az egyik dalomat, ami a Lost your love címet viseli, és lassan kezdett elfogni az álom. Bárcsak Jorge megtudná mit érzek iránta.

Lodovica Comello

Az út nagyon hosszú volt. Elvégre Európába utaztunk, ami a világ másik végén volt. Egy teljes napot vett igénybe az út, hiszen csak másnap dél körül érkeztünk meg. Jorge azt mondta, hogy egy hotelben fogunk lakni a koncertek idején. Én nem igazán bántam, mert vannak itt jó barátok, akikkel nem lesznek unalmasak a napok az biztos. Épp mentem volna a hotel felé, mikor Tini elrángatott onnan.

- Lodo velem kell jönnöd.

- De mégis miért, történt valami?

- Majd út közben elmesélem - szép lassan eltűntünk a többiek látóköréből, Tini fogott egy taxit és elindultunk. Út közben elmondta, hogy itt Madridban egy magán klinikán kezelik a féltestvérét Diegot, aki nem tudta elviselni a sztársággal járó gondokat, és próbált önerőből véget vetni az életének. Nagyon sajnálom ezért. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból, és bementünk. Tini beszélt az intézmény vezetőjével, egy vagy 100 éves nénikével, aki beengedett minket. Egy hatalmas ajtó mögött volt a szobája, olyan amilyeneket csak a mesebeli filmekben látsz. Legalább a plafonig érhetett az ajtó. Mikor Tini kinyitotta az ajtót, előttem állt a világ legjóképűbb férfija. Az arca enyhén borostás volt, és a ragyogó barna szemei egyből rám meredtek. Ezt Tini is észrevette, mert amint megölelte a bátyát, rögtön hozzám fordult.

- Hé Föld hívja Lodot! - nevetett, én pedig feleszméltem.

- Ne haragudj Tini kicsit elbambultam.

- Egyébként Diego, ő itt Lodovica és Lodo ő itt a bátyám Diego.

- Jó napot kisasszony! - köszöntött, én pedig a fülemig elpirultam.

- Jó napot! - köszöntem vissza és elmosolyodtam.

- Na akkor én megyek beszélek az orvosoddal, addig ti maradjatok csak itt nyugodtan - azzal el is ment. Én kicsit na jó nagyon zavarban voltam. Egy kósza tincsemet a fülem mögé tűrtem, mire Diego egy kicsit közelebb lépett hozzám.

- Ha tudtam volna, hogy a húgom egy ilyen csodaszép nőt hoz magával mint maga, akkor talán jobban összekapom magamat.

- Ugyan már, miattam nem kell törnie magát, én nem szólok semmit, hiszen a férfiaknak az áll jól ha egy kicsit rendezetlenek.

- Na és mi járatban erre felé?

- Hát jelen pillanatban Jorge Blanco énekes turnéján vagyunk, és Róma felé tartunk, hogy megtaláljuk a bátyámat.

- A húgom, egy vadidegen autójában utazgat teljesen egyedül?

- nem hiszen ott van még rajta kívül két másik fiú is, akik vigyáznak ránk - erre Diego elkezdte egy üres bőröndbe dobálni a ruháit. Aztán Tini is betoppant.

- Diego te meg mi a fenét művelsz? - kérdezte tőle.

- Nem egyértelmű? Én is veled megyek arra a turnéra, hogy az a kis énekes pacsirta véletlenül se tudjon rád mászni.

- Nem mehetsz el megőrültél? Mi lesz az egészségeddel?

- Már jól vagyok, szóval indulás! - az egyik kezével Tini kezét kapta el, a másikban pedig a bőröndöt húzta maga után. Én szinte lihegve futottam utánuk. Mikor Diego ezt észrevette, Tininek adta a bőröndöt, engem pedig a hátára vett és úgy mentünk egészen a hotelig. Bevallom nagyon jól esett. Diego igazán bámulatos férfi az egyszer biztos. Mikor megérkeztünk, a többiek Jorge kivételével mind ott voltak.

- Hé srácok hol van Jorge? - kérdezte Diego pedig mérgesen rá pillantott.

- Most beszél, a koncertről a menedzserével. Tini ki az új pasid? - kérdezte Cande, és kuncogni kezdett.

- Srácok szeretném bemutatni nektek a bátyámat Diegot - erre a srácoknak leesett az álluk.

- Tini és most mi lesz? - kérdezte Damien.

- Hát mi lenne, ha különválnánk és megnéznénk a nevezetességeket.

- És stoppoltam az urat! - karoltam bele Diegoba, mire ő rám mosolygott. Jaj ez a mosoly megőrjít. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva itt találkozunk. Diego szerencsére ismerte a járást, így nem kellett tartanom attól, hogy eltévedünk. Rengeteget sétáltunk és beszélgettünk. El mondta azt is, hogy nem volt komoly kapcsolata még, mert gyakorlatilag a fél életét, a magánkórházban élte le. Kicsit szomorú voltam, hiszen egy ilyen jóképű férfi minden lány álma. Úgy tűnik az enyém is. Az utunk utolsó állomása, egy park volt, amiről pompás kilátás nyílt a tengerre. A szél kicsit feltámadt, de csak épp annyira, hogy a hajamat egy picit a szemembe fújta. De nem is bántam, mert Diego keze reflexszerűen nyúlt az arcomhoz, és igazította arrébb a szemembe hulló tincseket.

- Madrid hatalmas és csodaszép. Szívesen élnék itt egyszer.

- Ne akarjon. Én mindig arra vágytam, hogy szabad legyek. De a kórház miatt ezt sajnos nem tudtam megtenni.

- Ne legyen pesszimista. Most már szabad élje az életét úgy, hogy az magának is jó.

- örülök, hogy a húgomnak hála megismerhetem Lodovica. maga legszebb nő akit valaha láttam. nem szeretném, ha tolakodásnak venné, de nincs barátja?

- Nincs. még nem találtam meg a számomra tökéletes férfit.

- Na és, ha szabad megkérdeznem milyen számára az ideális férfi.

- Csak legyen olyan mint maga - amint ezt kimondtam, a számra csaptam. Hogy lehetek ennyire buta? Ilyet nem szabadott volna még véletlenül sem mondanom.

- Tudja én is mindig olyan nőre vágytam, aki hasonlít magára. Szép intelligens és a mosolya levesz a lábamról.

- Talán a sors keze volt, hogy mi ketten találkoztunk.

- Szeretnék kérdezni valamit. Remélem nem bánod

- Nem persze, hogy nem bánom. Nyugodtan kérdezzen, vagyis kérdezz tőlem bármit.

- Lenne kedved mellettem átélni, a kalandokat amiket ez a város nyújt nekünk,
- Ezzel most arra akarsz célozni, hogy mi ketten legyünk egy pár?

- Persze csak, ha téged ez nem zavar - kicsit zavarban volt, ez látszott is az arcán.

- Nem épp ellenkezőleg. Bár csak most ismertük meg egymást, én azt érzem, mintha ezer éve ismernélek. Hiszen mindketten egymásra vágyunk úgy, hogy soha életünkben nem találkoztunk ezelőtt. Ez talán egy jel. Szóval igen Diego szívesen lennék a barátnőd - erre mindketten elmosolyodtunk. Az arca elkezdett közeledni felém, én pedig behunytam a szemem. Éreztem, hogy az ajkai súrolják az enyémet, amik végül, egy csókban forrtak össze. Boldog vagyok, hogy megtaláltam a páromat. Most először vagyok szerelmes, és ezt az érzést soha nem cserélném le.

Jorge Blanco.

Már elég késő volt, mikor végeztem. Szerettem volna lepihenni, de ekkor a hotel halljából zene hallatszott ki. Közelebb mentem, és láttam, hogy Tini egy idegen srác kezét szorongatva énekelt nagy vidáman. Én nagyon dühös lettem. Mégis miért csinálja ezt? Hiszen még csak 19 éves, és már így nyomul a pasikra? De mégis miért zavar ez engem? Hiszen Tini a barátom, és semmi több. Vagy talán mégis többet érzek iránta? lehetséges ez? Én komolyan beleszerettem Tinibe?