8. Jól elszúrtad Blanco ( Jorge szemszöge)

Jorge Blanco

A tegnapi után végre eldöntöttem, hogy kerül amibe kerül, de megbeszélem vele az érzéseimet. Tudom, hogy nem lehetünk barátok úgy, hogy én jóval többet érzek iránta. Mégis nagyon bizonytalan vagyok azt illetően, vajon tényleg ez e a helyes. Úgy döntöttem elhívom őt moziba, hogy kiderüljön mennyire működne a kapcsolatunk egy párként. Épp a hallban voltunk, ahol Tini Mechivel reggelizett.

- Szia Tini beszélhetnénk négyszemközt?

- Miről akarsz beszélni velem Jorge? Nincs miről beszélnünk egymással.

- Ez most vészhelyzet gyere velem - elkaptam a kezét, és elkezdtem vele futni, egészen a férfi mosdóig.

- Mit akarsz mondani Jorge? - mélyen a szemembe nézett, én pedig azt hittem kőszoborrá dermedek.

- Gyere velem moziba - válaszoltam halál komoly arccal, mire Tini teljesen lefagyott. Kicsit megráztam, hogy felébredjen.

- Ezt komolyan mondod? Azt akarod, hogy menjek veled moziba?

- Ezt mondtam nem? Ha zavar csak mond azt, és nem kérdezlek meg többet.

- Szívesen elmegyek veled. Csak adj egy órát, mire elkészülők és mehetünk.

- Akkor egy óra múlva a mozinál találkozunk - bólintottam egyet és visszamentem a szobámba. El kellett döntenem, hogy mit veszek fel. Oké ez nagyon csajos dolog, de muszáj jól kinéznem, hiszen lehet ez lesz a pillanat, amikor újra lesz miért élnem. Felvettem egy inget e fölé egy mellényt meg egy farmert, és elkezdtem a hajammal foglalkozni. Ám ekkor belém hasított a valóság: Épp készülök megszegni az ígéretemet. Mielőtt a barátnőm Melanie meghalt megígértem neki, hogy soha nem fogok többet mást szeretni. Azzal, hogy Tinit moziba viszem elárulom az emlékét. Teljesen összezavarodtam. Bármennyire is szerettem volna elmenni Tinivel és szórakozni egyet, még sem tehettem meg. Túlságosan köt engem az ígéretem. Vettem egy mély levegőt, majd írtam neki egy üzenetet. Tudom, hogy ez volt az utolsó lehetőségem. Tudom azt is, hogy ezek után gyűlölni fog, méghozzá joggal. De neki is meg kell értenie, hogy amit teszek csak szerelemből tettem.

Martina Stoessel.

Kiöltözve vártam Jorgéra. A hajamat felkontyoztam, tettem magamra egy kis sminket, és egy fehér ruhában vártam rá a mozi előtt, ahogy kérte. Annyira izgatott voltam. Ki tudja lehet, hogy végre rájött, hogy köztünk sokkal több van puszta barátságnál. Bár azt furcsálltam, hogy nem érkezett időben, de ezt rá fogtam arra, hogy a sztárok sokat készülődnek. Leültem a mozi elé, hogy ne higgye azt, hogy izgatott vagyok az egész miatt. Ekkor megrezgett a mobilom, és láttam, hogy Jorge küldött nekem üzenetet. Mosolyogva és a boldogságtól úszva nyitottam meg.

"Ez így nem fog menni. Bocs, ha várnod kellett rám

Jorge"

Teljesen lesokkoltam. Mintha minden megfagyott volna körülöttem. Úgy bámultam az üzenetet, mint valami elme roggyant. Nem hitem volna, hogy képes ezt megtenni. Meghívott engem, majd olyan hamar ejt, amilyen hamar csak tudott. Fogtam a telefonomat, a földhöz vágtam és addig ugráltam rajta, amíg ripityára nem törött. Nem akartam, de mégis megtörtént: Teljesen összetörtem. Zokogva rogytam össze, átkozva azt a pillanatot amikor megismertem és beleszeretem Jorge Blancoba. Soha senki nem alázott még meg ennyire. Még Izabella sem, pedig ő aztán tényleg a legalja. Nem is értem, hogy volt képes ilyenre. Mégis mit követtem el, hogy ezt érdemeltem? Felálltam a földről, és a kukába hajítottam a mobilom darabjait. Felkaptam a táskámat, majd zokogva a hotel felé vettem az irányt. Közben mindenhol párokat láttam. Még a hotelben, a srácok is párosával voltak: A bátyám épp Lodoval zongorázott. Damien Maca ruháját dicsérte agyon, Alba és Facu, pedig boldogan hahotáztak együtt. Próbáltam úgy elmenni a szobámba, hogy az senkinek se szúrjon szemet, de pechemre Mechi mégis észrevett. Mikor meglátta, a vörösre duzzadt szemeimet, és a sírástól remegő számat, rögtön odafutott hozzám és magához ölelt.

- Kislány mi a baj? Alig állsz a lábadon!

- Jorge elhívott moziba, de nem jött el. Darabokra törte a szívemet Mechi.

- Jaj, életem az a szemét, most megkapja tőlem a magáét az biztos - elindult, hogy megkerese Jorgét, de én visszahúztam.

- Semmi értelme Mechi. Látni sem akarom őt többé. Gyűlölöm magamat, amiért szeretem őt. Most lettem életemben szerelmes, de ez már szemétség. Miért kellett neki ennyire áttaposnia a szívemen?

- Ne emészd magad, mert egy ilyen fiúért nem éri meg. Ha a helyedbe lennék, már rég a holdra rugdostam volna. te túlságosan tökéletes vagy hozzá Tinita. Nem ér meg egyetlen könnycseppet sem - az arcomhoz kapott, és elkezdte letörölni a könnyeimet.

- Nem is tudom mihez kezdenék nélküled. Te vagy a legjobb barátnő a világon - mondtam és jó szorosan megöleltem. Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék. Mindig ott van, ha a szükség úgy hozza. Ekkor az emlegetett szamár is megérkezett.

- Tini beszélnem kell veled.

- Nem érdekel mit akarsz mondani. Soha többet nem akarlak látni téged!

- De félre érted a dolgot - elkapta a karomat és maga felé fordított.

- Nem értek én félre semmit. Amit tettél, azt soha nem bocsátom meg neked és most hagy végre békén engem! - kirángattam magamat a karjai közül és elindultam a szobám felé, de Jorge követett.

- Ha akarod, ha nem akkor is el fogom mondani mi történt.

- Mikor hagyod már abba? Nem érted, hogy soha többet nem akarlak látni téged? Jól elszúrtad Blanco! - ennyit mondtam, aztán becsaptam előtte a szobám ajtaját. Sajnálom, hogy nem tudja felfogni, hogy soha nem akarom látni, de ez van és kész. Most örökre kitörlöm őt magamból

Jorge Blanco

Elszúrtam, igen nagyon elszúrtam. Soha nem kellett volna elküldenem azt az üzenetet. Most döbbentem rá végleg, hogy vele akarok lenni. Nem tudom, hogy mit érez, de ki fogom deríteni. Névtelenül, írtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön a partra, a sziklákhoz, és várjon ott. Azt hiszi, az egyik rajongója akar vele találkozni, szóval már biztos megnyugodott. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat és már indultam is a partra. Szerencsére nem volt túl messze a hoteltől, így hamar odaértem. Vettem egy mély levegőt, majd a szemeimmel elkezdtem őt keresni. Meg  is láttam őt, a szikláknál. Még hátulról is csodaszép volt. Hosszú fehér ruhában volt, a barna hajába pedig a feltámadt szél alaposan belekapott. Elmosolyodtam, és elkezdtem közeledni felé.

- Tudtam, hogy eljössz! - szóltam neki, mire ő ijedten fordult hátra.

- Te voltál? Mégis minek küldtél engem ide?

- Mert ezt a helyet, a szerelmesek partjának is nevezik, ezért kértelek, hogy gyere ide.

- Ha most próbálsz meggyőzni, akkor előre szólok, hogy esélyed sincs rá.

- Nem ezúttal nem akarlak meggyőzni. Világos, hogy utálsz engem, így pedig nem lehetünk barátok.

- Ha ezt akartad elmondani, akkor felesleges volt idejönnöm! - el akart menni, én azonban erősen lefogtam a kezeit.

- Nem mész innen sehová, ameddig el nem mondtam amit akartam

- Engedj el idióta ez fáj! - ellökött magától, egyenesen a vízbe. Evvel csak egy volt a gond. Én ugyanis nem tudok úszni! Elkezdtem kapálózni a vízben és éreztem, hogy egyre jobban elmerülök. Csak annyit láttam, hogy Tini utánam ugrik, és a derekamnál fogva elkezd felhúzni a víz felszínére.

- Te idióta meg akarsz halni? - kiabált rám, én pedig alig kaptam levegőt.

- Igen meg akarok halni, ha nem vagy mellettem. Hallani akarod az igazat tessék. Az igazság az, hogy amióta megláttalak, nem mész ki a fejemből! Szerelmes vagyok beléd, remélem felfogod! - mivel elég közel voltunk a sziklákhoz, megkapaszkodtam az egyikben, és próbáltam magamat felé húzni.

- Mond ki újra! - kiáltott rám, mire én hátra fordultam.

- Nem hallottad, az mondtam mond ki újra! - kiabált immár teli torokból én pedig teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem miért akarja, hogy újra kiejtsem a számon a szót.

- Nem fogom megtenni, mert tudom, hogy te semmit sem érzel irántam Martina. Nem értem minek akarod, hogy újra kimondjam.

- Mert szeretlek te barom! - én erre magamhoz húztam, és elkezdtem vadul csókolni. Tudtam, hogy nem volt hiábavaló elhívnom őt.

- Annyira kívánlak téged, hogy azt el sem lehet mondani! - elkezdtem a füle mögött is csókolni, mire ő elkezdtem gyorsabban venni a levegőt. A karomba vettem és kivittem a partra. A nap már lenyugodott, és csak a csillagok világítottak. Lefektettem őt a homokba, és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Tini egy szót sem szólt közbe, csak átadta magát a pillanatnak. Végül meg történt köztünk. Hihetetlen, hogy egy vita kellett ahhoz, hogy végre együtt lehessünk. Nem akarom és nem is fogom őt elveszíteni, mert már tudom, hogy ő is ugyanúgy vonzódik hozzá, mint én hozzá. Tini már nagyban aludt, ezért felöltöztem, majd egy takaróval betakartam őt, és visszavittem a szállodába. Mivel nem akartam, hogy úgy érezze, hogy csak egy éjszakára kellett nekem, ezért a saját szobámba vittem. Lefektettem az ágyba, betakartam és mellé feküdtem.
- Jorge, ugye ez a pillanat sosem fog elmúlni? - kérdezte és felém fordult.
- Biztos lehetsz benne, hogy soha nem engedlek ki a karjaim közül. Te már az énekes madaram vagy, és az is maradsz, mert semmiért sem mondanék le rólad.
- Meg is tudod ígérni ezt nekem?
- Nem. Ha valamit megígérünk azt sosem tartjuk be. Ezért nem szoktam ígérgetni semmit, mert akkor meg fogjuk szegni és csak fájdalmat okozunk a másiknak.
- Boldoggá tettél ez volt életem legszebb éjszakája. Soha nem fogom elfelejteni ezt neked.
- Még sok száz ilyen éjszakánk lesz egészen ameddig mindketten meg nem halunk - gyengéden megsimogatta az arcomat, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára. Tini lassan lehunyta a szemét és elaludt. Én azonban képtelen voltam rá. Csak ébren akartam maradni, és egész éjszaka őt figyelni.