Jorge Blanco
Nagyon jól esett, hogy tegnap mindent elmondtam Germannak az állapotomról és ő ezt meg is értette. Tudom, hogy nem ért egyet azzal amit teszek, de mit tehetnék? HA elkezdenének gyógyszerekkel tömetni az állapotom úgysem változna semmit. Így legalább Tinivel lehetnék addig ameddig csak lehet. Kicsit tartok tőle mi lesz ha véletlenül elkotyogja valaki, hogy pontosan mi a bajom mert Tini teljesen összeomlana. Valamiért úgy érzem, hogy Tini megsejthetett valamit. De rajtam kívül csak Facu tudja, ő pedig nem mondta el, legalábbis remélem. Belehalnék, ha látnom kellene ahogyan Tini szíve összetörik. Amíg csak tudom, el kell játszanom, hogy minden rendben velem. Talán hülyeség volt az egész eljegyzés, de ha ezzel boldoggá tehetem őt, akkor legyen. Eddig egyetlen lányhoz kötődtem igazán, de ő már nincs és lassan már én sem leszek. Nemsokára indulunk Barcelonából, hogy nekivághassunk Rómának, ahová már mindenki nagyon el akar jutni. Tini a nénikéjéhez, Lodo Ruggero-hoz, én pedig a napfényhez, ugyanis ha nem kapok egy kis természetes fényt, akkor könnyen gyanút foghat mindenki. Épp a ruháimat pakoltam össze, mikor megcsörrent a mobilom.
- Halló, itt Jorge Blanco, jelenleg nem tudok beszélni, de ha hagyna egy üzenetet azt meghálálnám! - már majdnem letettem, mikor az a bizonyos hang megállásra késztetett.
- Haver, segítened kell!
- Ruggero? Ezt nem hiszem el, mégis hol a francban vagy öreg? A nővéred teljesen ki van bukva, amiért nem talál téged sehol!
- Pont miatta kell titokban tartanod, hogy itt vagyok Barcelonában!
- Az egy kicsit nehéz lesz, ugyanis a nővérkéd épp itt tanyázik Barcelonában. Ja meg van, hiszen te lemaradtál mindenről, ami eddig történt. Akkor asszem vázolnám a helyzetet: Én, meg még pár tök ismeretlen utazgatunk egyenesen Rómába, hogy az én cuki kis menyasszonyom láthassa a nénikéjét. Ja és a nővéred most épp egy ex bolond énekessel kavar, ha tudni akarod!
- Menyasszony, kavarás? Ne is mondj semmit, megyek és megölöm azt a kis nyavalyást amiért rámászott a testvéremre!
- Higgadj már le te idióta! Azt mondtad nem akarod, hogy Lodo tudja, hogy itt vagy, márpedig ha jelenetet rendezel, akkor biztos lehetsz benne, hogy tudni fogja! Figyelj, most leteszem mert reggeli idő van és nem akarok problémát a menyasszonyommal, oké? Majd később beszélünk! - azzal lecsaptam a mobilom. Hihetetlen, hogy Pasquarelli mekkora egy idióta. Egyáltalán, miért nem volt képes szólni, legalább nekem a legjobb barátjának, hogy le akar lépni Olaszországba? Hiszen mégiscsak óvodás korunk óta ismerjük egymást.
- Szerelmem, már csak rád várunk! - nyitott be Martina az ajtón, mire felsóhajtottam. Remek, mégis hogy a fenébe tartsam titokban, hogy Ruggero itt van a városban? Azt hiszem elég gyorsan le kell innen lépnünk, különben tuti kinyílik a szám és akkor Ruggero biztosan meg fog ölni.
- Azt hiszem jobb lesz sietnünk! - csak elkaptam a csuklóját, közben igyekeztem kerülni a pillantását. A fenébe, mégis miért kellett Pasquarelli-nek közölnie, hogy itt van a közelünkben? Utálok hazudni és ezt ő is nagyon jól tudja!
- Drágám, mi a baj? - Tini megállt és maga felé fordította az arcomat. Ekkor láttam meg, hogy az amúgy csillogó szemei kongnak az ürességtől. Csak nem történt vele valami?
- Nincs semmi baj, de veled minden rendben?
- Velem minden a legnagyobb rendben, miért kérdezed? - hebegte, ebből pedig egyből tudtam, hogy itt bizony nagyon nincs rendben valami.
- Csak a szemeid olyan üresnek tűnnek, mintha minden élet elszállt volna belőled!
- Biztos csak a fáradtság, ne aggódj miattam! Inkább menjünk, a többiek már várnak minket! - igyekezett mosolyogni, de én láttam mennyire nehezére esik. Esküszöm, hogy ki fogom szedni belőle, vagy ne legyen a nevem Jorge Blanco. A többiek már mind a szálloda előterében toporogtak, Germannal egyetemben.
- Rendben srácok, beszéltem az igazgatóval, sikerült elintéznem, hogy ne tegyenek feljelentést, amiért ekkora cirkuszt rendeztetek! - ecsetelte German, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Nem hiányzott volna még egy feljelentés is, az tuti.
- Apa, nézd tudom, hogy szólnom kellett volna neked, de hidd el jól érzem itt magam és tudok vigyázni magamra! Ezért is kérlek, hogy ne szakíts el most tőlük!
- Ne aggódj, ne állt szándékomban. Clara-val Rómában fogunk várni téged, csak ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra! - úgy tűnik a beszélgetésünk megtette a hatását. Legalább German megértette, hogy jelen pillanatban a lánya az egyetlen, aki képes bennem tartani a lelket anélkül, hogy tudná mi a bajom.
- Persze, hogy vigyázok magamra apa! - Tini szemei megteltek könnyekkel, majd miután megölelte az apját, befutott a női mosdóba. Utána akartam szaladni, de Mechi beelőzött.
- Menj utána! - lökte meg Facu a vállamat, mire utánuk futottam. Az ajtót szerencsére nem zárták be, így belestem. Tini a padlón ült és zokogott.
- Kicsikém, mi a baj? - próbálta őt vigasztalni Mechi, de semmi haszna nem volt.
- Szétszakad a szívem Mechi! Bárcsak soha ne tudtam volna meg az igazságot! Most úgy érzem semmi erőm nincs tovább játszani, hogy minden rendben van, mikor marhára nincsen! - akkor már tudtam...Tudtam, hogy Tini tisztában van a hazugságom minden egyes részletével. Már tudja, hogy beteg vagyok. Egy hatalmas gombóc lett a torkomban és nem akart eltűnni. Pontosan ezért akartam titokban tartani ezt az egészet. Nem akartam őt ilyen állapotban látni. Ha vége ennek a beszélgetésnek, tutira megölöm Facu-t, amiért köpött neki.
- Drágám én szeretnék neked segíteni, de fogalmam sincs miről beszélsz!
- Jorge...
- Már megint megbántott téged az a gyökér? Tudod, hogy csak egy szavadba kerül és helyreteszem a képet.
- Nem, Mechi most nem a képéről van szó! Jorge-nak rákja van, érted?
- Várj, azt hiszem nem hallottam elég jól. Szóval Blanco...
- Igen Mechi! Ha elveszítem őt azt én nem fogok kibírni! - nem akartam többet hallani, ezért kopogni kezdtem az ajtón.
- Talán jobb lenne, ha most magunkra hagynál. Kérlek! - suttogtam, mert másképp nem jöttek a számra a szavak. Mechi kiment, én pedig odamentem Tinihez és leültem mellé. Magamhoz öleltem, ő pedig a mellkasomba temetkezve zokogott tovább.
- Minden rendben lesz, hallod? - simogattam a hátát, mire hisztérikusan elnevette magát.
- Hallod te magadat? Egy francba lesz rendben minden! - felállt a földről és idegesen járkált ide - oda.
- Kitől tudtad meg? - szalad ki a számon, aminek nagyon nem kellett volna. Tini ettől csak még idegesebb lett.
- Neked tényleg csak ez a fontos? A fenébe is, miért kellett neked titkolóznod?
- Pontosan ezért kértem Facu-t, hogy tartsa a száját, mert tudtam, hogy így fogsz rá reagálni!
- Mégis, hogyan kellett volna rá reagálnom? Egyébként is ne szegény Facu-t hibáztasd azért, mert gyáva voltál elmondani, hogy beteg vagy! Ha tudni akarod, hallottam a beszélgetést közted és az apám között. Csak azt nem értem, miért így kellett megtudnom.
- Nem így akartam hogy megtudd. De értsd meg, képtelen lettem volna a szemedbe mondani az igazságot. Csak meg akartalak kímélni ettől.
- Hát gratulálok, mert tökéletesen sikerült! - vetett még rám egy dühös pillantást, aztán ott hagyott engem a gondolataimmal. Tudtam, ha most utána megyek, azzal csak rontanék a helyzeten. Időt kellett adnom neki, hogy megemészthesse magában a történteket.
- Halló, itt Jorge Blanco, jelenleg nem tudok beszélni, de ha hagyna egy üzenetet azt meghálálnám! - már majdnem letettem, mikor az a bizonyos hang megállásra késztetett.
- Haver, segítened kell!
- Ruggero? Ezt nem hiszem el, mégis hol a francban vagy öreg? A nővéred teljesen ki van bukva, amiért nem talál téged sehol!
- Pont miatta kell titokban tartanod, hogy itt vagyok Barcelonában!
- Az egy kicsit nehéz lesz, ugyanis a nővérkéd épp itt tanyázik Barcelonában. Ja meg van, hiszen te lemaradtál mindenről, ami eddig történt. Akkor asszem vázolnám a helyzetet: Én, meg még pár tök ismeretlen utazgatunk egyenesen Rómába, hogy az én cuki kis menyasszonyom láthassa a nénikéjét. Ja és a nővéred most épp egy ex bolond énekessel kavar, ha tudni akarod!
- Menyasszony, kavarás? Ne is mondj semmit, megyek és megölöm azt a kis nyavalyást amiért rámászott a testvéremre!
- Higgadj már le te idióta! Azt mondtad nem akarod, hogy Lodo tudja, hogy itt vagy, márpedig ha jelenetet rendezel, akkor biztos lehetsz benne, hogy tudni fogja! Figyelj, most leteszem mert reggeli idő van és nem akarok problémát a menyasszonyommal, oké? Majd később beszélünk! - azzal lecsaptam a mobilom. Hihetetlen, hogy Pasquarelli mekkora egy idióta. Egyáltalán, miért nem volt képes szólni, legalább nekem a legjobb barátjának, hogy le akar lépni Olaszországba? Hiszen mégiscsak óvodás korunk óta ismerjük egymást.
- Szerelmem, már csak rád várunk! - nyitott be Martina az ajtón, mire felsóhajtottam. Remek, mégis hogy a fenébe tartsam titokban, hogy Ruggero itt van a városban? Azt hiszem elég gyorsan le kell innen lépnünk, különben tuti kinyílik a szám és akkor Ruggero biztosan meg fog ölni.
- Azt hiszem jobb lesz sietnünk! - csak elkaptam a csuklóját, közben igyekeztem kerülni a pillantását. A fenébe, mégis miért kellett Pasquarelli-nek közölnie, hogy itt van a közelünkben? Utálok hazudni és ezt ő is nagyon jól tudja!
- Drágám, mi a baj? - Tini megállt és maga felé fordította az arcomat. Ekkor láttam meg, hogy az amúgy csillogó szemei kongnak az ürességtől. Csak nem történt vele valami?
- Nincs semmi baj, de veled minden rendben?
- Velem minden a legnagyobb rendben, miért kérdezed? - hebegte, ebből pedig egyből tudtam, hogy itt bizony nagyon nincs rendben valami.
- Csak a szemeid olyan üresnek tűnnek, mintha minden élet elszállt volna belőled!
- Biztos csak a fáradtság, ne aggódj miattam! Inkább menjünk, a többiek már várnak minket! - igyekezett mosolyogni, de én láttam mennyire nehezére esik. Esküszöm, hogy ki fogom szedni belőle, vagy ne legyen a nevem Jorge Blanco. A többiek már mind a szálloda előterében toporogtak, Germannal egyetemben.
- Rendben srácok, beszéltem az igazgatóval, sikerült elintéznem, hogy ne tegyenek feljelentést, amiért ekkora cirkuszt rendeztetek! - ecsetelte German, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Nem hiányzott volna még egy feljelentés is, az tuti.
- Apa, nézd tudom, hogy szólnom kellett volna neked, de hidd el jól érzem itt magam és tudok vigyázni magamra! Ezért is kérlek, hogy ne szakíts el most tőlük!
- Ne aggódj, ne állt szándékomban. Clara-val Rómában fogunk várni téged, csak ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra! - úgy tűnik a beszélgetésünk megtette a hatását. Legalább German megértette, hogy jelen pillanatban a lánya az egyetlen, aki képes bennem tartani a lelket anélkül, hogy tudná mi a bajom.
- Persze, hogy vigyázok magamra apa! - Tini szemei megteltek könnyekkel, majd miután megölelte az apját, befutott a női mosdóba. Utána akartam szaladni, de Mechi beelőzött.- Menj utána! - lökte meg Facu a vállamat, mire utánuk futottam. Az ajtót szerencsére nem zárták be, így belestem. Tini a padlón ült és zokogott.
- Kicsikém, mi a baj? - próbálta őt vigasztalni Mechi, de semmi haszna nem volt.
- Szétszakad a szívem Mechi! Bárcsak soha ne tudtam volna meg az igazságot! Most úgy érzem semmi erőm nincs tovább játszani, hogy minden rendben van, mikor marhára nincsen! - akkor már tudtam...Tudtam, hogy Tini tisztában van a hazugságom minden egyes részletével. Már tudja, hogy beteg vagyok. Egy hatalmas gombóc lett a torkomban és nem akart eltűnni. Pontosan ezért akartam titokban tartani ezt az egészet. Nem akartam őt ilyen állapotban látni. Ha vége ennek a beszélgetésnek, tutira megölöm Facu-t, amiért köpött neki.
- Drágám én szeretnék neked segíteni, de fogalmam sincs miről beszélsz!
- Jorge...
- Már megint megbántott téged az a gyökér? Tudod, hogy csak egy szavadba kerül és helyreteszem a képet.
- Nem, Mechi most nem a képéről van szó! Jorge-nak rákja van, érted?
- Várj, azt hiszem nem hallottam elég jól. Szóval Blanco...
- Igen Mechi! Ha elveszítem őt azt én nem fogok kibírni! - nem akartam többet hallani, ezért kopogni kezdtem az ajtón.
- Talán jobb lenne, ha most magunkra hagynál. Kérlek! - suttogtam, mert másképp nem jöttek a számra a szavak. Mechi kiment, én pedig odamentem Tinihez és leültem mellé. Magamhoz öleltem, ő pedig a mellkasomba temetkezve zokogott tovább.
- Minden rendben lesz, hallod? - simogattam a hátát, mire hisztérikusan elnevette magát.
- Hallod te magadat? Egy francba lesz rendben minden! - felállt a földről és idegesen járkált ide - oda.
- Kitől tudtad meg? - szalad ki a számon, aminek nagyon nem kellett volna. Tini ettől csak még idegesebb lett.
- Neked tényleg csak ez a fontos? A fenébe is, miért kellett neked titkolóznod?
- Pontosan ezért kértem Facu-t, hogy tartsa a száját, mert tudtam, hogy így fogsz rá reagálni!
- Mégis, hogyan kellett volna rá reagálnom? Egyébként is ne szegény Facu-t hibáztasd azért, mert gyáva voltál elmondani, hogy beteg vagy! Ha tudni akarod, hallottam a beszélgetést közted és az apám között. Csak azt nem értem, miért így kellett megtudnom.
- Nem így akartam hogy megtudd. De értsd meg, képtelen lettem volna a szemedbe mondani az igazságot. Csak meg akartalak kímélni ettől.
- Hát gratulálok, mert tökéletesen sikerült! - vetett még rám egy dühös pillantást, aztán ott hagyott engem a gondolataimmal. Tudtam, ha most utána megyek, azzal csak rontanék a helyzeten. Időt kellett adnom neki, hogy megemészthesse magában a történteket.
Ruggero Pasquarelli
Kis híja volt, hogy nem robbantam fel a dühtől. Mikor Jorge megemlítette, hogy a húgomat valami zakkant pasas zaklatja, legszívesebben odarohantam volna és bevertem volna annak az idiótának, aki hozzá mert érni Lodohoz. Jó, persze tudom hogy kicsit én is hibás vagyok, hisz szó nélkül léptem le, az én egyetlen kishúgom pedig csak aggódott miattam, ezért jött utánam. De, hogy pont ugyanazon a helyen szálltunk meg, ez biztos a sors keze. Úgy döntöttem, ideje hogy életjelet adjak magamnak de úgy, hogy Lodo ne jöhessen rá arra, hogy itt vagyok. De vajon kivel beszélhetnék? Jorge azt mondta rengeteg ismeretlen fazonnal együtt érkeztek, így nem is biztos, hogy mind ismerik Lodót. Viszont ha szerencsém van, márpedig ez szinte biztos, akkor Cande is velük jött. Ha van valaki akivel ezt megbeszélhetem, akkor az ő. Már csak azt kéne kiderítenem, vajon hol a fenében lehetnek. Mit is mondott Jorge, hova is megy? Ja, meg van az étkezőben vannak. Akkor, most oda kell jutnom úgy, hogy senki se vegyen észre. Ezért magamra kaptam az egyik pulcsimat, aminek elég nagy a kapucnia, és szinte besurrantam az étkezőbe. Észre is vettem a húgomat, akinek egy barna, belőtt hajú csávó tette a szépet. Ha nem akarnék lebukni, most tuti bemosnék neki egyet. Csak vártam és vártam, míg nem Cande felállt és a női mosdó felé igyekezett. Én gyorsan elkaptam a karját és magamhoz rántottam.
- Segítség! - kiabálta teli torokból, én viszont a szájára tapasztottam a tenyerem és kissé arrébb vonszoltam, hogy biztosan ne vegyenek észre minket.
- Hallgass már, a végén még meghallanak!
- Ruggero? Te meg hogy kerülsz ide? - szerencsére visszavett a decibellel, így talán nem hall majd minket senki.
- Az ide kerülésem nem lényeges, ami fontos, hogy segítened kell nekem!
- Mégis miben?
- Mondj el mindent a srácról aki a húgomat zaklatja!
- Te most Diegora gondolsz? Ő rendes srác, ne aggódj miatta!
- Na persze rendes srác. Nem emlékszel mi volt a legutóbb mikor Lodo megismerte Thomast? Két perc alatt belezúgott és az egész vége az lett, hogy az az elmebeteg elrabolta és napokig fogva tartotta!
- Jó, értem én mire akarsz kilyukadni, de Diego tényleg nagyon rendes vele. Megpróbálhatnál bízni a húgodban egy kicsit!
- De olyan nehéz. Hozzászoktam már, hogy nekem kell őt megvédenem. Most, hogy látom mennyire felszabadult és boldog, csak még inkább azt érzem, hogy már nincs rám szüksége!
- Ez most komoly? A testvére vagy, mindig szüksége lesz rád.
- Mi van ha nem vagyok az? Figyelj ezt csak neked mondom el, ezért remélem hogy nem jár el a szád. Igazából azért megyek Milánóba, mert ott él a szülőanyám. Szeretnék tőle válaszokat kapni, például hogy Lodo tényleg a testvérem-e vagy sem.
- Miért ha kiderülne hogy nem az, az változtatna bármin is?
- Nem, de tudnom kell az igazat Cande. Megértesz már ugye? Nem akarom, hogy Lodo tudjon erről, mert az nagy csapás lenne neki. Ígérem ha megtudtam valami konkrétat én magam beszélek vele, de addig is kérlek ne szólj senkinek arról hogy beszélgettünk, oké?
- Nyugi, nálam biztonságban van a titkod.
- Köszönöm Cande, tudtam, hogy rád számíthatok! - hirtelen teljesen más szemmel néztem erre a vörös hajú lányra. Egészen kiskora óta ismerem, de még sosem tekintettem rá igazi nőként, egészen mostanáig. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valaki elrántotta volna a fátylat a szemem elől és most láttam meg az igazi, gyönyörű Candét. Közel hajoltam hozzá, egészen addig míg a homlokunk össze nem ért.
- Most mit csinálsz?
- Ha akarod nem megyek közelebb!
- Nem, valójában az most nagyon jól esne! - csak hebegett habogott, én viszont egy jól irányzott csókkal gyorsan elhallgattattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése