5.rész Együtt jobbak vagyunk

"Nem adhatjuk még fel! Közös erővel kell megoldanunk ezt a problémát, mert együtt sokkal jobbak vagyunk" (Martina Stoessel)

 Martina Stoessel

A másnap reggeli kelés nem volt épp egy leányálom. Talán a tegnapi viták iletve békülések Jorgeval okozták a mai napi fejfájásomat. Mivel nagyon éhes voltam, Mechi pedig húzta a lóbőrt, ezért úgy döntöttem kérek Jorge - tól egy kis kaját. Bementem a házába, de egy teremtett lelket sem találtam. Hanem a konyhában megláttam a pulton Jorget, aki épp húzta a lóbőrt. Én mögé settenkedtem, és belefújtam a fülébe. Ő megijedt, és leesett a pultról, én pedig jót nevettem rajta.
- Hé neked teljesen elment az eszed?
- Már viccelni sem szabad veled? Csak kajáért jöttem, mert azt elfelejtettél adni nekünk.
- Szolgáld csak ki magad. Barbie felkelt már?
- A neve Mechi és nem kelt még fel. Egyébként meg beszélnünk kell a tegnapról. Nagyon nem esett jól, hogy megvádoltál azzal, hogy elloptam a dalodat.
- Sajnálom mást nem tudok mondani. Bocs az egészért - azzal hátat fordított és ott hagyott engem a tök üres konyhában. Kicsit elszomorodtam, ugyanakkor észrevettem, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Kivettem a hűtőből egy üveg tejet, a szekrényből meg egy kis kenyeret és odamentem Jorge - hoz, aki épp a kanapén ült és a tévét nyomkodta.
- Leülhetek? - kérdeztem és választ nem várva leültem mellé.
- Miért kérdezted meg, ha úgysem érdekel a válasz?
- Mi a baj? Tegnap óta olyan furcsa vagy. Egyszer még tök kedves vagy, és mindent megengedsz a következőben pedig megvádolsz olyasmivel, amit soha nem követnék el.
- Már elmondtam, hogy sajnálom mit vársz még tőlem?
- Azt, hogy beszélj Jorge. Ha az ember szomorú vagy csalódott, akkor muszáj beszélnie. Nem fojthatod el az érzéseidet, mert attól csak még rosszabb lesz minden.
- Azt a tegnapi dalt amit játszottál egy számomra fontos személynek írtam ennyi és nem több.
- A barátnőd volt az a személy?
- Erre nem szeretnék válaszolni. Azt se szeretném, ha folyton kérdezgetnél mi van velem oké?
- Hát jó, ha így gondolod, akkor legyen ahogy akarod - felálltam és kiléptem a ház ajtaján. Bevallom nagyon csalódott voltam, hogy nem tudtam megvigasztalni. Nem értem mi baja van, de ha neki jó így én nem szólhatok bele. Visszamentem a házba és felvettem egy fehér felsőt, egy kék rövidnadrágot, meg fehér cipőt. A szettet, a szerencse nyakláncommal koronáztam meg, amit még anyutól kaptam a halála előtt és nagyon sokat jelent nekem. Még mindig úgy hiányzik. Néha szükségem lenne a jó tanácsára, hogy mit kellene csináljak. Miután elkészültem felkeltettem Mechit is, aki nagy nehezen de kezdett felébredni.
- Hagyhattál volna még aludni Stoessel azt nem bántam volna.
- Ha hagylak aludni, akkor a végén olyan leszel mint Csipkerózsika.
- Az nem is lenne baj, mert jönne a hercegem és egy csókkal felébresztene engem. Azt nagyon imádnám.
- Inkább öltözz fel, nekem van ruhám tudok is adni ha kell.
- Nincs rá szükségem egy  ruhát mindig tartok magamnál - Mechi öltözködés terén hozta a szokásos formáját. Egy ciklámen színű blézert vett fel, egy bézs színű felsővel, farmerral és a blézerhez passzoló magassarkúval. Bevallom irigykedem azért, mert ilyen jó ízlése van.
- Jól van Mexhi, én elindulok hátha tudok találni egy buszt ami elvisz minket Rómába oké?
- Persze menj csak, én meg megyek és idegesítem egy kicsit Blancot - ravaszul elmosolyodott, én pedig csak megráztam a fejemet. Elköszöntem tőle és elindultam, hogy találjak egy buszt vagy bármi mást, ami Rómába visz minket. Azonban a ház előtt valaki oylat láttam, akire egyáltalán nem számítottam.
- Damien? - kiáltottam fel, és végigmértem, a barna hajú és szemű fiút, aki épp a ház előtt ácsorgott, egy csivavával a a kezében. A kutya Mechié volt és a neve Trixi.
- Szia Tini jó téged látni!
- Téged is, de mond csak te meg, hogy a csudába kerülsz ide?
- Mercedes miatt jöttem. Csak szeretnék vele kibékülni, ezért jöttem ide.
- Na jó, de honnan tudtad, hogy itt vagyunk, és mit keres nálad Trixi?
- Lenyomoztattalak titeket, Trixit pedig nem volt szívem otthon hagyni, ezért bepattantam Csinibe és már indultam is ide.
- Te ide hoztad csinit? Mechi ki fog térni a hitéből - És mielőtt azt gondolnátok, hogy Csini egy újabb kisállat, akkor nagyot tévedtek. Csini Mechi rózsaszín sportkocsija, amit a világon mindennél jobban imád.
- Ja és ha kérdezi mi az a folt az anyósülésen csak mond neki azt, hogy kiöntöttem a kávét.
- De ugye abban tisztában vagy, hogy Mechi érzeni fogja azt, hogy az bizony nem kávé.
- Majd eltűnik az illata. Tudnál szólni neki, hogy itt vagyok?
- Arra nem lesz semmi szükség - a bokrok mögül Mechi is előtűnt.
- Figyelj Mercedes és nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni téged.
- Nézd Damien ez a kapcsolat már úgyis haldoklott, nekünk pedig nem kéne tovább folytatni. Az lesz a legjobb, ha szakítunk egymással. nem szeretnélek megbántani, de ez lesz a legjobb amit tehetünk - azzal sarkon fordult, és elsétált.
- Várj itt egy kicsit majd elintézem - mondtam Damiennek és Mechi után futottam.
- Ha azért futsz utánam, hogy meggyőzz az igazadról, akkor azt jobb ha elfelejted.
- Most mi bajod van? Damien képes volt egészen idáig utazni, csak, hogy melletted legyen téged meg ennyire nem érdekel?
- Már elmondtam mindent, amit el kellett mondanom. Ha nem érted meg sajnálom, most csak egyedül akarok lenni remélem megérted - én felsóhajtottam, de nem tudtam mit tenni. Úgy tűnik, ma mindenkinek pocsék napja van. Úgy döntöttem inkább visszamegyek Damienhez, akit azonban egy másik lány társaságában találtam meg. A lány egy fehér ruhában volt, vállig érő barna haja volt és barna szeme. Igazán szép lány volt, még úgy is, hogy semmi smink nem volt az arcán.
- Damien ne aggódj biztos vagyok benne, hogy nem ő az egyetlen lány akivel boldog tudsz lenni
- Tudom maca, de én vele tökéletesen boldog voltam.
- Ne aggódj, én itt leszek, ha kellenék neked. Ezért vagyunk annyira jó barátok.
- Mondtam már, hogy imádom amikor mosolyogsz - én egy picit elmosolyodtam. Talán ez a lány jobban illik Damienhez mint Mechi.
- Tini minden rendben? - kérdezte a hátam mögött egy hang. Megfordultam és Jorgeval találtam szemben magamat.
- Igen persze, de miért kérdezed?
- Nem számít, csak gondoltam megnézem, hogy minden rendben van e veled.
- Hát köszönöm, igen minden a legnagyobb rendben. Forgatásra mész? - érdeklődtem.
- Igen nincs kedved velem jönni?
- De szívesen megyek veled.
- Egyébként bocs a reggeliért nem vagyok valami jó házigazda.
- Ugyan már mindenkinek lehet rossz napja és ez alól senki sem kivétel - rámosolyogtam, amit ő viszonzott is. Beültünk a kocsijába, és elindultunk. Út közben Jorge mobiljáról küldtem Mechinek egy üzenetet, hogy nem vagyok otthon. Remélem nem fog kiakadni és feltalálja magát. Az út nagy része csendesen telt, leginkább a rádióban játszott zenéket hallgattuk. Miután megérkeztünk, leparkolt és bementünk a múltkori raktárba, ahol a videót forgatják. Már ismertem a terepet, szóval leültem a helyemre, és vártam, hogy elkezdjék a forgatást. De hamar megszomjaztam, ezért el akartam menni inni. Azonban meghallottam, hogy a mennyezeten lévő reflektor lámpa, reccsent egyet, majd elkezdett a fejem felé zuhanni. Reflexből behunytam a szememet, hogy ne lássam ami történni fog, de mikor kinyitottam a szememet, láttam, hogy még mindig állóhelyzetben vagyok. Magam mellé néztem, és megláttam Jorgét, aki fekszik a földön. megfordítottam és láttam, hogy a homlokáról folyik lefelé a vér. Nagyon bepánikoltam. A szívem kihagyott pár dobbanást. letérdeltem mellé, és a fejét az ölembe hajtottam. A stábtagok rögtön hívták a mentőket. Én pedig benyögtem az egyetlen szót, ami akkor az eszembe jutott.
- Jorge nem halhatsz meg, mert én szeretlek!

Folytatjuk