4.rész Meg foglak szerezni

"Én mindig komolyan mondom amit gondolok. Sok mindent szereztem már meg: Kocsik, nők és sok pénz. De most akarok először megszerezni, egy igazi angyalt"(Jorge Blanco)

Nagyon szeretném megköszönni, a designt és a szereplőket Szimynek. A szerintem című design blog tulajdonosának

Jorge Blanco

Nem is értem, hogy voltak képesek megzavarni, a forgatásomat. A rajongókkal eddig is meggyűlt a bajom, de ez már több a soknál. Bár azt el kell ismerni, a lány nagyon szép volt és angyali, de semmi több. Meg fogtam a hátát, és egy kicsit meglöktem, hogy sikerüljön felemelkednie.

- Ne haragudj nem akartam rád esni - hebegte, én pedig leporoltam magamat.

- Mégis mit csináltok itt? Ez egy magán terület, vagyis semmi keresni valótok nincsen itt.

- Csak azért jöttünk, mert szeretnénk itt maradni, ugyanis nincs hol laknom - mentegetőzött, én pedig jót nevettem rajta.

- Ennél szánalmasabb kifogást még nem hallottam. Ha autó grammot akarsz, akkor gyere el a koncertre, Nem bírom, ha a rajongóim megzavarnak a munkámban.

- Tessék? Én nem vagyok a rajongód. Még csak nem is ismerlek téged.

- Ne próbáld meg elhitetni velem, hogy nem ismersz. Engem mindenki ismer kicsikém.

- Én nem tudom, hogy te ki vagy és ha még egyszer a kicsikédnek nevezel rád küldöm Mechit, és ő majd elintéz téged.

- Mond neked valamit az a név, hogy Jorge Blanco? Csak mert Mexikó leghelyesebb legtehetségesebb és legszexibb pasijáról beszélek.

- Még sosem hallottam ezt a nevet, de azok alapján ahogy fényezted valószínűleg csakis te lehetsz az.

- Igen és képzeld megzavartátok a felvételt. Tudod te milyen nehéz megszervezni egy ilyet?

- Persze, hogy tudom mert én is énekes vagyok. Egyébként azért nem hallottam még rólad, mert jobb dolgom is van annál, mint nyálas fiúkákat bömböltetni otthon.

- Na ide figyelj, nem bírom az apuci kicsi lánya stílusú lányokat, szóval ha ezzel akarod felkelteni a figyelmemet, akkor elég rossz úton jársz.

- Hé pancser! Ne kiabálj a barátnőmmel, mert még a végén tönkreteszem azt a csinos kis pofidat - trappolt oda a barna hajú csaj barátnője.

- Mi van doktor szösz, a pudlidat hol hagytad? - kérdeztem tőle nevetve, a csaj szeme pedig szikrázott a dühtől. Mi tagadás imádom bosszantani a nőket.

- Az csivava, Einstein. Látszik, hogy soha életedben nem láttad a filmet. Egyébként biztos borzasztó lehet neked, hogy 10 percnél többet kell dolgoznod mint amennyit normális esetben. Hidd el megértelek - mondta gúnyosan, és a kezét a vállamra tette. Én reflexből rántottam le magamról, majd ismét a barna hajú csaj felé fordultam.

- 10 perc szünetet tartok. Mire visszajövök titeket ne lássalak itt - azzal sarkon fordultam és elmentem. Esküszöm őröket fogok állítani, hogy ezeket többet ne láthassam

Martina Stoessel.

Tudjátok mi a mai napban a legrosszabb? Nem az, hogy Mechinek hála rossz buszra szálltunk, Mexikóban landoltunk, még csak nem is az, hogy a buszon hagytuk a csomagjainkat, hanem az, hogy az álom hercegem egy perc alatt átváltozott egy beképzelt egoista barommá. Hiába a mesebeli hercegek sosem léteznek, helyettük viszont vannak egoista szépfiúk, akik túlságosan el vannak telve magukkal.

- Mechi, most mégis mi lesz velünk?

- Nem tudom, de ha még egyszer meglátom Blanco önelégült vigyorát, esküszöm beverek neki egyet. De veled minden rendben? Láttam, hogy rosszul esik amit mondott.

- Ő volt az Mechi. A fiú az álmomból. Ő volt a hercegem - éreztem, ahogy kibuggyantak a könnyeim. Nagyon rossz ez a mai nap, és ezzel a vitával csak még rosszabb lett. Leültem a hideg földre, és az ölembe hajtottam a fejemet.

- Hé nem megmondtam nektek, hogy tűnjetek el? - hallottam meg Jorge kiabálását. Én felálltam és felé fordultam.

- Ne haragudj, mi már megyünk is - töröltem meg a pulcsim ujjába a szememet, és már indultam is volna kifelé, Jorge azonban megragadta a kezem.

- Te sírtál? - kérdezte tőlem és a kezét gyengéden végigsimította a karomon.

- Csak még sosem voltam ennyire távol az apukámtól, és fogalmam sincs mihez fogunk itt kezdeni. Most először vagyok itt és teljesen elveszettnek érzem magam - Jorge sóhajtott egyet, majd megszólalt.

- Maradhattok addig ameddig vége nincs a forgatásnak. Utána sajnos nem tudok segíteni. Addig jobb lenne, ha ennétek valamit, mert rátok fér - mondta és visszament a stábhoz, hogy folytassa a forgatást. Éreztem, hogy valamit belecsúsztatott a kezembe. Kinyitottam, és megláttam, hogy némi pénz landolt a tenyeremben. Kicsit elmosolyodtam, majd ránéztem a fiúra, és ő el is kapta a pillantásomat. Úgy döntöttem, hogy csak azután megyek el ennivalóért, hogy meghallgattam a dalát. leültem az egyik székre, és Mechivel együtt onnan figyeltük őt. Bevallom nagyon izgatott voltam.

Egyedül ébredtem fel

A parfümödet a bőrömön érzem

Mond Baby, hogyan feljtselek el?

Ha újra és újra visszatérsz?

Még ha ha el is akarnál szökni

Kislány egyet soha ne feledj

Ameddig a dallam él

A szerelem szárnyra kél

Újra hallom a halk suttogásod,

De az már valaki másnak szól

Olyan gyorsan tűntél el,

Mintha csak egy álom lennél

Még ha ha el is akarnál szökni

Kislány egyet soha ne feledj

Ameddig a dallam él

A szerelem szárnyra kél

Mond drágám mikor fogok túllépni rajtad?

Mikor felejtem el az árulásod és lépek tovább?

Miért érzem még most is erősnek,

Ezt az ütött kopott szerelmet?

Még ha ha el is akarnál szökni

Kislány egyet soha ne feledj

Ameddig a dallam él

A szerelem szárnyra kél

Mosolyogva hallgattam végig a dalt. Jorge eszméletlen koreográfiát nyomott le, és a dal szövege is rendben volt. Felálltam a helyemről, és már indultam volna kifelé, mikor Jorge utánam szólt.

- Hé kislány várjatok még - én hátranéztem, és a pénzt a zsebembe rejtettem.

- A nevem Martina, de hívj csak Tininek, ahogy mindenki más.

- Szép neved van Martina. Figyelj gondolkoztam. Mivel ilyen szemét voltam veletek, kárpótlásul megengedem nektek, hogy néhány napot a vendégházamban lakhassatok.

- Ezt komolyan mondod?

- Azt hiszem igen. Tudod nem vagyok olyan gonosz mint amilyennek látszok, csak rossz napom volt. De most igazán kíváncsivá tettél. Hogy kerültetek ide?

- Hát mi eredetileg Buenos Airesben élünk. A nagynénémhez készültünk Rómába, de Mechinek hála rossz buszra szálltunk, és itt kötöttünk ki. Mivel a csomagokat a buszon hagytuk, ezért kellett egy hely ahol meghúzhatjuk magunkat. De ne haragudj, amiért csak úgy bejöttünk, nem akartunk zavarni téged a munkában. Tudom milyen az, amikor egy énekest zavarják a munkában.

- Szóval te is énekes vagy?

- Igen néhány hónapja debütált az első albumom, a Siempre Brillrás.

- Hát remélem egyszer majd hallhatom hogyan énekelsz - rám kacsintott, én pedig átöleltem. nem is tudom pontosan miért csináltam, egyszerűen csak jó érzés volt és kész. Jorge is visszaölelt, és percekig csak álltunk egymás karjaiban, de az idilli pillanatot Mechi zavarta meg.

- Már bocs, hogy megzavarom, ezt a mesebeli pillanatot, de Tini biztos, hogy megbízhatunk ebben a nyikhajban? - kérdezte Mechi a fülembe suttogva, mire Jorge keresztbe tette a kezét

- Kit nevezel te nyikhajnak Barbie? Neked inkább be kéne pattanni a csini rózsaszín kocsidba, és elhajtani innen.

- Meg tenném, de a csini rózsaszín kocsim otthon maradt - erre mindhárman elnevettük magunkat. Meg vártuk, míg Jorge elköszön a stábtól, majd elindultunk kifelé. Jorge kocsija eszméletlenül jól nézz ki. Nekem azonban eszembe jutott, hogy tájékoztatnom kell Clarat arról, hogy egy kicsit késni fogunk.

- Jorge muszáj telefonálnom egyet ugye nem bánod?

- Nem de igyekezz, mert akkor egyedül kell lenne ezzel a Barbie-val - sóhajtott mire elmosolyodtam. Elindultam az út túl oldalán lévő telefonfülkébe, mikor észrevettem, hogy a Jorgétól kapott pénzem Mechinél maradt. Már nem akartam visszamenni, ezért úgy döntöttem kölcsön kérek valakitől. Meg is láttam, egy fekete hosszú hajú lányt.

- Szia mond csak nincs véletlenül egy kis pénzed kölcsönbe? - kérdeztem tőle, mire a lány megfordult.

- Jaj, ne haragudj nem láttalak. Persze tudok kölcsönadni - a zsebébe nyúlt és ki vett aprót.

- Megmentetted az életemet. ha nem értesítem a nagynénémet, arról, hogy késni fogok akkor megöl.

- Mégis honnan késnél el? - kérdezte tőlem.

- Ő messze lakik innen és igazából nyaralni megyek, de a barátnőmmel rossz buszra szálltunk fel.

- Vagyis bajban vagy. Ne aggódj tudom, hogy mit érzel most.

- Te is rossz buszra szálltál fel?

- Nem éppen. A bátyám elszökött, hogy Rómában megtalálhassa a valódi szüleit.

- Én is Rómába tartok. Milyen kicsi a világ.

- Igen tényleg az. Egyébként a nevem Lodovica.

- Martina vagyok, de nyugodtan szólíts csak Tininek. Mi lenne ha segítenénk a másiknak?

- Ez jó ötlet. Akkor cseréljünk telefonszámot és majd hívjuk egymást - mondta én pedig gyorsan bepötyögtem a számomat a telefonba és ő is az enyémbe. Miután ez megtörtént el is köszöntünk egymástól. Fel akartam még hívni Clarat, de nem akartam szerencsétlen Jorgét Mechivel hagyni. Visszamentem hozzájuk, majd beültünk Jorge autójába és elhajtottunk. Útközben halkan zenét hallgattam. kíváncsi voltam Jorge dalaira, ezért azt hallgattam. Meg kell mondanom csodálatos hangja van. Kb fél óra múlva érkeztünk meg a házához, amiben egyedül él.

- Na jó lányok, a ház ott van hátul. ha bármire szükségetek van, csak gyertek át és segítek.

- Nagyon köszönjük. Ha te nem lennél, most valamelyik híd alat aludnánk.

- Ugyan már. Én mindig komolyan mondom amit gondolok. Sok mindent szereztem már meg: Kocsik, nők és sok pénz. De most akarok először megszerezni, egy igazi angyalt.

- Ezt meg, hogy értsem? - kérdeztem tőle.

- Mindegy nem számít - Mi elindultunk hátra a kis házhoz, és Jorge is bement a sajátjába. A kis ház nem is annyira kicsi. Majdnem akkora mint egy rendes ház. Belülről is csodaszép van egy szoba, és egy konyha meg mosdó is. Itt el leszünk egy darabig az biztos. Mechi hamar kidőlt a fáradságtól, én azonban képtelen voltam elaludni. Megláttam a sarokban egy gitárt, és felkaptam. Kimentem az udvarra, és észrevettem, hogy a hold fénye belesüt a medencébe Odasétáltam, majd ledobtam a cipőmet, a lábamat pedig belelógattam a vízbe. Eszembe jutott, hogy nem rég elkezdtem dalt írni, úgy döntöttem azt játszom el. Rátettem az ujjamat a gitárra és a többi ment magától

Az én szerelmem olyan akár a rózsa

Tövisek védték a fájdalomtól

Te azonban megjelentél

És leszakítottad a szerelmünk virágát

A dal csodásan tükrözte az érzéseimet. Néhány napja írtam csak meg. Bár még a refrénje van meg, de elkezdtem haladni a dallal. Ekkor azonban nem várt mondat csapta meg a fülemet.

- Ez az én dalom! - Jorge hangjától megborzongtam.

- Az nem lehet, ugyanis otthon ezen a dalon dolgoztam.

- ne játszd itt az ártatlan, te kis tolvaj. Nem bírom a hazug lányokat.

- Jorge én nem hazudok neked. Kérlek soha nem tudnék hazudni senkinek sem.

 - Nem? Akkor még is honnan szerezted a dalt?

- Mondtam már, hogy otthon írtam. Nem szoktam ellopni más ötletét - Jorga csak felsóhajtott.

- Bocs, hogy kiabáltam veled. Nem kellett volna megvádoljalak sajnálom.

- Semmi baj. Én megértelek téged. Úgy érzed betolakodók vagyunk. De ne aggódj nem foglak téged zavarni - ekkor azonban oylan dolog történt amire nem számítottam. Jorge jó szorosan magához ölelt. Önerőből ölelt meg engem.

- Kérlek maradj itt. Szükségem van rád Martina - az egész testem borzongott, majd csak álltunk a holdfényben. Valahogy nem így képzeltem el az első szerelmemet.