3.rész Hiszek benned

"Tudom, hogy te mindig ott leszel velem, mikor a legnagyobb szükségem is lesz rá, mert hiszek benned Tini"(Mercedes Lambre)

Martina Stoessel

Miután Ramallo sikeresen elvitt minket a buszpályaudvarig, és segített kipakolni a bőröndöket, már csak annyi volt a dolgunk, hogy megvárjuk, a Milánó felé tartott járatot. Közben Mechi halálra idegesített a Damien sztorijával. Eleget hallottam már ahhoz, hogy kezdjem megutálni a kapcsolatukat. Damien egyébként Párizsban él, és énekléssel foglalkozik. Egy ideig Mechi is vele élt, de miután az anyukája rájött a dologra, azonnal repülőre ültette és hazahozatta. Szegény lány, azóta ők ketten folyton csak vitáznak. Nem lehet könnyű neki az biztos. Nemsokára érkezett is egy busz, de eléggé kicsi és feltehetőleg vagy ezeréves volt. A busz oldalára rá volt írva, hogy Rómába tart. Én megfogtam a bőröndöt és vittem is volna fel, de Mechi megállított.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel a tragaccsal fogok utazni?
- Mechi ez a busz megy Rómába úgy, hogy tetszik vagy sem ezzel fogunk utazni.
- Én biztos nem ülök fel rá. Miért nem tudjuk megvárni a következő buszt?
- Jó rendben. Megvárjuk, de ha az is olyan lesz mint az nem fog érdekelni a nyafogásod - néha nagyon fel tud engem idegesíteni. Ha nem lenne a barátnőm, akkor már rég itt hagytam volna őt, és egyenest Rómába tartanék. Ezek után hosszú, és fárasztó várakozás következett. A lábam már szörnyen sajgott a magassarkúban és le is akartam dobni a cipőt, de rájöttem, hogy az emberek kinevetnének engem, ha így jelennék meg. Inkább tűröm, hogy a lábamat tönkretegye, de nem leszek nevetség tárgya. Úgy egy óra múlva érkezett a következő busz. Na ez már Mechi ízlésének is megfelelő volt. Mivel nem volt rajta tábla, hogy hova tart gondoltuk felülünk rá, hiszen csak Rómába tud tartani. Furcsa volt, hiszen csak mi ketten utaztunk rajta. Mechi elővett egy újságot, és azt lapozgatta, ameddig én egy új dalon gondolkoztam. Valahogy próbáltam ihletet meríteni, de sajnos semmi sem jutott az eszembe. Egyébként az álomherceg újra felbukkant. Az arcát most sem láttam, de annyi szent, hogy barna haja volt. De atya ég micsoda tökéletes haj. Lehet, hogy egy álomképbe zúgtam bele? Azt nem hinném. Magam mellé néztem és láttam, ahogy Mechi már az igazak álmát alussza, ezért lassan én is lecsuktam a szememet és álomra szenderültem, útban Róma felé.

Lodovica Comello

Mi a jó a Mexikói életben? Ha őszinte akarok lenni, már pedig az leszek, akkor azt kell mondjam, hogy semmi. Cancun ugyanolyan város, mint az összes többi. Sok napsütés, zene, tengerpart meg ehhez hasonlók. Igaz nagyon ritkán fordul elő, hogy kint vagyok az emberek között. Ez már csak azért is furcsa, mert 22 vagyok épp abban a korban, amikor a fiatalok megállás nélkül csak buliznak. Én azonban nem vagyok az a fajta, akinek olyan jó érzés mindennap más pasi ágyában ébredni, vagy hajnalig el lenni otthonról. Én inkább csak a bátyám társaságában megyek el ide meg oda. Ő mindig tudja, hogy mit hol találunk, igazi városi srác. Bezzeg én szívesen vágyok, valami vidéki kis városra, ahol minden ember ismer mindenkit, és ahol azzal foglalkozhatok, ami a legnagyobb örömet okoz: A zene. Mindig azt mondtam Ruggeronak, hogy a zenét nem érteni, hanem érezni kell! és ezzel a mai napig is így vagyok. Noha félek színpadra állni, de tudom, hogy jobb érezni a zenét és megérteni az üzenetét. Mert minden egyes dalnak van valami rejtett kis üzenete, amit ha az ember megért máris jobban át tudja értékelni az érzelmek jelentését. Lehet az akár, a fájdalom, a boldogság vagy a szerelem. Mivel már késő délután volt, úgy döntöttem, hogy megkérdezem a bátyámat, hogy lenne e kedve velem elmenni sétálni. Fogtam magam, és felbattyogtam az emeletre, ahol a bátyám szobája volt. Mániákus zene és görkorcsolya rajongó. Persze ez nem is meglepő, hiszen apánk is imádott görkorcsolyázni, anyánknak pedig a vérében volt a zene. De mióta Ruggero megtudta, hogy nem vagyunk vér szerinti rokonok, azóta eléggé befelé forduló lett. Mintha nem érezne minket a családjának, és ez borzasztóan fáj. Nem értem mi oka lehet így érezni. Mikor felértem bekopogta m az ajtón, de nem kaptam választ. Még egyszer megpróbálkoztam, de teljesen hasztalan volt. Benyitottam az ajtón, de a bátyámnak hűlt helye volt. Azonban azt észrevettem, hogy a szekrénye tárva nyitva volt. A hideg futkosott a hátamon. Ugye nem szökött meg itthonról? Nagyon reméltem, hogy ez csak valami rossz vicc, de amikor megláttam az összetört perselyét, megbizonyosodtam arról, hogy lelépett. Gyorsan előkaptam a nadrágom zsebéből a mobilomat és felhívtam az egyetlen barátnőmet Candet.

- Lodovica mi történt?

- Ruggero megszökött. Valószínűleg Olaszországba megy, hogy megtalálja  a valódi családját.

- Mi az, hogy elment ennek elment az esze? - azt feltétlenül tudni kell, hogy Cande rajong a bátyámért, már elég rég óta. Nagyon kiakadt mikor elmondtam neki a dolgot.

- Gyere át, és találjunk ki valamit együtt!

- Rendben van. Öt perc és már ott is leszek - mondta, majd bontotta vonalat. Én elkezdtem kutakodni a szekrényemben, majd előhalásztam néhány ruhát, és a hátizsákomba dobáltam őket. Muszáj lesz utána mennem és megkeresni. Ha apa rájön erre, akkor tuti kinyírja, azt pedig nem szeretném. 10 perccel később Cande is befutott végre valahára.

- Na jó elárulnád hol a fenébe voltál ilyen sokáig? Én már rég elkészültem.

- Várjunk csak. Te meg mire készülsz?

- Te meg én elmegyünk és megkeressük a bátyámat.

- Remélem ezt nem gondoltad komolyan. ha apukád megtudja szörnyen mérges lesz rád.

- Tudom, de ő a bátyám és mellette kell lennem.

- Rendben, akkor induljunk, mielőtt elkésünk - felpattantam a kanapéról, és kisurrantunk a házból. Úgy döntöttünk, hogy itt Cancunban kezdjük a keresést, hiszen úgysem lehet túl messze innen.

Martina Stoessel

Mikor felébredtünk, már rajtunk kívül, egy lány is utazott a buszon. Megdörzsöltem a szemeimet, majd tátott szájjal bámultam a táblát, miszerint most értünk Cancunba. Elkezdtem lökdösni Mechit, hogy ébredjen fel.

- Mechi, azt hiszem rossz buszra szálltunk.

- Ugyan már ne fesd az ördögöt a falra.

- Most mentünk el, egy Cancun feliratú tábla mellett. Szóval tuti, hogy Mexikóban vagyunk.

- A fenébe ez meg, hogy történhetett meg? - jajgatott Mechi, és a fejét fogta.
- Úgy történt meg, hogy neked köszönhetően egy totál másik busszal mentünk, mint amivel kellett volna. Most mihez fogunk kezdeni? - kérdeztem és felemeltem a hangom.
- Mégis honnan kéne tudnom. Inkább szálljunk le, és kérdezzünk meg valakit, hogy juthatunk haza - leszálltunk a buszról, és elindultunk, hogy keressünk valakit aki képes segíteni nekünk. Út közben egy szót se szóltunk egymáshoz. Soha azelőtt nem vesztünk össze egymással. Néha mindketten túlzásba visszük a dolgokat, ez tény is való.
- Mechi ne haragudj, amiért kiabáltam veled.
- Ugyan semmi baj. Tudom, hogy miattam kerültünk ilyen helyzetbe, szóval totál megértem, ha most utálsz engem.
- Te viccelsz velem? Soha nem tudnálak utálni, mert te vagy a legjobb barátnőm.

- Tudom, hogy te mindig ott leszel velem, mikor a legnagyobb szükségem is lesz rá, mert hiszek benned Tini - mondta, majd megöleltük egymást. Úgyse tudtunk volna sokáig haragudni a másikra, szóval ez jót kell, hogy jelentsen. Folytattuk utunkat, míg nem egy sikátorba értünk. Mivel zsákutca volt, ezért nem tudtunk tovább menni. Azonban Mechi észrevett egy ajtót, ami tárva nyitva volt. Beléptünk, majd az épületből, ami feltehetőleg egy raktár volt, zene szűrődött ki. Ahogy egyre közelebb mentünk, a zene mellett egy srác éneke is erősödni kezdett.

"Még ha ha el is akarnál szökni

Kislány egyet soha ne feledj

Ameddig a dallam él

Élni fog a szerelem is"

Mielőtt feleszméltünk volna, már egy Klipp forgatás kellős közepébe csöppentünk bele. Mindenhol statiszták rohangáltak, Mechi meg én pedig csak topogtunk körülöttük. Azonban az egyik elég nagyot lökött rajtam, aminek hatására megbotlottam, és az énekes karjaiba estem. És a legrosszabb az egészben még sem ez volt. Hanem az, amikor rádöbbentem, hogy ezt a frizurát már láttam valahol. Aztán jött az igazi arcon csapás: Ugyanis a srác, aki a karjaival szorosan tartott engem egyenlő volt az álmaim herceg lovasával. Vagyis tényleg beteljesült ez az álmom is.